Nos, a sport fontosságát, a közösségi életre, az egészséges életmódra nevelés egyik legfontosabb eszközét talán nem kell e helyen bővebben ragozni. Ám, az azért furcsa: szűkebb hazánkban, a Bácskában, még közelebbről Bácsalmáson, az utóbbi időben ezer meg egy akadály gördül az elé, hogy bizonyos sportágak élhessék a maguk életét, a rendelkezésre álló feltételek és legfőképpen a téli hónapokban nem éppen rózsás körülmények között.
Ilyen sportág a kézilabda, amely az idén már több mint ötven éve, hogy gyökeret vert a városban, úgy a női, mint férfi szakágban. Ha a tradíciókat nézzük, akkor itt és most virágzó kézilabdás életnek kellene zajlani, de most, egy-két éve, nem így van! A megyei bajnokságban szereplő csapatok által, az előző évtizedekben elért bajnoki címek, a számtalan dobogós helyezések az idén szóba sem jöhetnek. Na, nem azért, mert a játék szeretete csökkent volna a településen. Egyszerűen, a lehetőségek, remélhetőleg csak átmenetileg, beszűkültek. Ez, egyrészt adódik Bácsalmás város helyzetéből: a fiatalság zöme, a tanulmányaik befejeztével kénytelen elhagyni szülőhelyét, hogy képesítésének megfelelő munkahelyet találjon, vagy csak európai körülmények között élhessen kedvenc sportágának.
Legutóbb, 2008-ban, női vonalon, szinte a teljes, a megyei bajnoki címre is eséllyel pályázó játékosállomány volt kénytelen váltani. Prókai Anna - Gertner Andrea, Prókai Anett, Kiss Bettina, Máté Tünde, Szente Katalin, a meglévő fiatalokkal egészen jó kis csapatot alkothatna.... De nem alkotnak, mert a név szerint említettek, ma már nem a PVSE csapatában szerepelnek. A maradék játékosok pedig egyelőre nem képesek a hiányzók szintjén teljesíteni, bár kétségtelen, hogy ügyesek, de nagyon fiatalok, 16-19 évesek. Nekik még sokat kell(ene) gyakorolni, hogy a sok-sok edzésen, mérkőzésen „átesett" idősebb, rutinosabb játékosokkal felálló ellenfelekkel, a siker reményében vegyék fel a küzdelmet.
Az akarat, a tanulási vágy, hogy majdan az elődök nyomdokaiba lépjenek, a mai játékosokból sem hiányzik. Csak a körülmények mostohák: bajnoki szezonban, hét közben, hétfőtől csütörtökig, ki-ki egyénileg képezi magát első sorban kondicionálisan, majd péntek, szombat, vasárnap heti három közös foglalkozáson jönnek össze a lányok. A háromból egy, maga a mérkőzés... Mi előtt valaki szóvá tenné, hogy ez így nincs jól, elmondom: nem azért vagyunk ezen a három napon együtt, mert ez így jó! Ekkor tartózkodik itthon a játékosok zöme, a vidéken tanuló játékosok pénteken érkeznek haza... Bár így, a mai helyzetünkben, a tanulás időszakában, így sem rossz. Csak talán az bosszantó, különösen télen, amikor a téli szünetben akár naponta is tarthatnánk edzéseket, gyakorolhatnánk új és még újabb játékelemeket, ez nem lehetséges, mert amikor az iskolákban szünet van és gondolnánk nagy merészen, hogy a fiatalok is gondtalanul rúghatnák, vagy dobhatnák ekkor a labdát napestig, ezt nem tehetik. De nem tehetik tanítási időszakban, szombaton és vasárnap sem... Persze az említett zárvatartás is csak a téli időszakban okoz problémát, ugyanis az ilyenkor az egyetlen szóba jöhető helyszín, a városi sportcsarnok lehetne, de az, zárva tart!
Az viszont örömteli, hogy tanítási időszakban kihasznált a csarnok. Sőt, mint február 8-án, hétfőn délután arról személyesen is meggyőződtem, a női csapatnak, a gondok ellenére lesz utánpótlása a jövőben is... Györkiné Agód Anita vezetésével, röviden a Vörösmarty Mihály Általános Iskola felső tagozatosaiból verbuválódott lányok vidám csoportja, nagy örömmel és még nagyobb lelkesedéssel vetették magukat a játékba. Felcsillantva egyelőre még csak a sokra hívatott egyéni képességekből néhányat. Mint csapatnak, még több hibával tarkított a játéka, ám az egyének szándéka, hogy e szép, sok képességet igénylő és fejlesztő sportágnak minden részletét megismerjék, elsajátítsák, megvan. Csak e jogos igény teljesítésére, a jelen állapotok szerint nincs mód, a heti egyszeri gyakorlással... Ehhez lenne szükség, hogy a sportcsarnok, ahol gyakorolhatnak, az iskolai szünetekben és munkaszüneti napokon is nyitva álljon a sportolni vágyók előtt!
Prikidánovics Antal, a Polgármesteri Hivatal Oktatási-, Kulturális-, és Sportosztályának vezetője többek között azt, mondta mi után a PVSE férfi kézilabda csapata feljutott a Nemzeti Bajnokság második vonalába: „... a sportra áldozni kell. Példát kell állítani az ifjúság számára a szabadidő hasznos eltöltésére, az egészséges életmód kialakítására. Ez persze anyagi áldozat nélkül nem megy. Ez, miként az oktatás drága, de próbáld meg a tudatlanságot"
Nos, a PVSE jövőbeli, az elődökhöz méltó kézilabdás eredmények elérésének lehetőségéhez, továbbá csak a mozgás öröméért betérni kívánó csoportosulások előtt, első lépésként, talán tanítási szünetekben és munkaszüneti napokon, különösen a téli hónapokban a városi sportcsarnok ajtaját ki kellene tárni... Így télvíz idején természetesen, nem szó szerint... Prókai Károly