V./1. Az 1995-96. évi NB III-as bajnokság tavaszi fordulóira a felkészülést a kemény tél, a kiadós havazással nagyon nehézzé tette. A gyakorló mérkőzések zöme a jégpáncéllal borított, majd a sártengerré vált pályákon zajlott irreális körülmények között.
A felkészülés kezdetén az is eldőlt, hogy Bácsalmás csapatánál Szőcs Lázár, mint szaktanácsadó segíti Kiss Baranyi Sándor edző munkáját, hogy a jó kezdés után kátyúba rekedt PVSE szekere elmozduljon végre a megyei bajnokság utolsó előtti 15. helyéről. A szaktanácsadóval tartott Kunbajáról: Szőke István kapus mellett, Nagy István és Mirko Popov is. Ők is a PVSE csapatát erősítik a tavasszal.
Említést érdemel a bajai Délhús Kupa teremtorna, ahol a Kunbaja is indult. A rangos mezőny ellenére, csak a döntőben szenvedtek vereséget a Bajai LSE együttesétől. Eredmények: Kunbaja - KTK 5-2, Kunbaja - PMFC (ifjúsági) 0-0. A csoportjában első helyen végzett a Szőcs Lázár csapata és a Baja együttesével vívta a döntőt. Kunbaja - Baja 0-1. A látványos, mindvégig izgalmas, helyenként szikrázóan kemény döntőt Szlovák szerencsés góljának köszönhetően a hazai csapat nyerte. A torna végeredménye: 1. Baja, 2. Kunbaja, 3. Szekszárd, 4. PMFC, 5. KTK, 6. Kiskőrös.
A bajnokság tavaszi folytatása előtt az 1996-97. évi Magyar Köztársaság Kupa keretében játszotta első tétmérkőzését a Kunbaja, már-már hagyomány, hogy a Katymár együttese ellen. A gólokban gazdag mérkőzésen Kunbaja - Katymár 4-2. Bár ekkor még nem volt ismeretes, hogy a következő fordulóban kit hoz a sors, megjegyzem: a Bácsalmás Kelebián szerepelt ekkor és 2-0-s győzelemmel jutott a megyei selejtező második fordulójába. A sorsolás szeszélye folytán mit ád az ég? Szőcs Lázár csapata és az általa szaktanácsolt Bácsalmás együttese került egymással szembe. Az, hogy milyen kimenetellel, még a jövő zenéje, hiszen addig két bajnoki mérkőzést is sikeresen kellene lejátszani a hazai pályán eredményesen szereplő KTK otthonában és a bajnokság őszi fordulóiban még veretlen listavezető Kiskundorozsma ellen, de ezt már „hazai" pályán, Bácsalmáson.
Kunbaja - Kiskunfélegyházi TK 1-2 (1-1). Kiskunfélegyháza, 1996. Március 17., 800 néző. Vezette: Bánóczki Sándor. NB III Alföld-csoport, 16. forduló.
Kunbaja: Tomik - Szalai, Kákonyi, Novák, Miskolczi, Pálosi (Barna), Sánta, Nuszpl (Wettstein), Evanics, Tóth, Schindler (Markovics). Edző: Szőcs Lázár. Kiskunfélegyházi TK: Bánó - Lapsánszki (Valkovics), Márton, Skribics, Kertész, Újfalusy, Siber, Csincsák, Fórizs (Papp), Korom, Nagy. Edző: Kurucz István.
6. perc: Lapsánszki a baloldalon elhúzott, majd pontosan adott középre Siber elé, ő egyből Fórizsnak passzolt, aki kapásból nagy gólt lőtt Tomik kapujába: 0-1.
10. perc A Kunbaja saját térfelén szerezte meg a labdát, majd az ellentámadásnál Schindlert ugratták ki, aki a kifutó Báno mellett bomba góllal egyenlített: 1-1
56. perc: Szögletrúgás után Csincsák adott pontos, sőt hárompontos labdát Ujfalusy elé, akinek a lövése előbb még kipattant egy védőről, ám az ismétlésnél a labda nagy erővel vágódott a kapuba: 1-2.
A gól után további öt nagy helyzetet dolgozott ki a KTK, ám ezek rendre kihasználatlanok maradtak. A két jól felkészített csapat találkozóján a helyzetek alapján is megérdemelten győzött a KTK. Kitűntek: Tomik, Novák, Sánta illetve Siber, Lapsánszki, Kertész.
Kunbaja - Kiskundorozsma 1-0 (0-0) Bácsalmás, 1996. március 24., 400 néző. Vezette: Majoros. NB III. Alföld-csoport, 17. forduló.
Kunbaja: Tomik - Novák, Kákonyi, Wettstein (Markovics), Miskolczi, Pálosi (Veres), Sánta, Nuszpl, Evanics, Tóth, Schindler (Hebők ). Edző: Szőcs Lázár. Kiskundorozsma: Tóth Z.,- Kothencz (Nagy S.), Csonka, Tóth K., Gábor, Fábián, Kemenes, Széchenyi, Móra (Illés), Szabó, Tóth G. (Hűvös), Edző: Vágó Attila.
Az érdekes mérkőzésnek ígérkező összecsapás előtt így nyilatkoztak a csapatok edzői.
- Egy pontra játszunk, de remélem három pont lesz a végén. - mondta reménykedve Szőcs Lázár, a kunbajai csapat mestere.
Bár így lenne, de elég nehéznek ígérkezik, hiszen a listavezető Dorozsma eddig még pontot sem nagyon vesztett. Az viszont sokat sejtet a vendégekről, hogy a nyitó mérkőzésen csak sovány döntetlenre futotta erejükből a Kalocsa ellen. Ennek okát, az ellenfél edzője adta meg a mérkőzés esélyeit latolgatva.
- A tizenhat forduló óta tartó veretlenségünk megőrzése a célunk. - mondja bizakodva Vágó Attila. - Ez nehéz lesz, hiszen a fél csapat (Tóth A., Barna, Kubát, Varga-Tóth, Szabó) hiányzik sérülések és sárga lapok miatt. Így nem a legjobb játékosokból tudtam összeállítani a csapatot.
A mérkőzés első félidejében kiegyenlített játék zajlott a pályán. Említésre méltó esemény a 3o. percben történt a dorozsmai kapu előtt, amikor Schindler már csak a kapussal állt szembe, ám messze kapu fölé lőtte a labdát. A 38. percben a Dorozsma elvesztette utolsó, még csatárnak mondható játékosát is. Tóth Gábor sérülés miatt elhagyta a pályát.
A második félidőben fölénybe kerültek Kákonyiék. Ekkor a vendégek kapusának kellett néhány bravúrt bemutatni, hogy megőrizze kapuját a góltól. A 7o. percben a játékvezetőnek köszönhették a vendégek, hogy nem került újabb játékosuk a taccsvonalon kívülre. A kitörő Sánthát utolsó emberként Hűvös rántotta le, amiért csak sárga lapot kapott. A 84. percben érett góllá a kunbajai fölény: Nuszpl jobbról ívelhetett be szögletet. A labda átszállt a védők felett és az üresen hagyott Tóth öt méterről a kapuba helyezte: 1-0.
A sportszerű mérkőzésen a Dorozsma birtokolta többet a labdát, ám fölénye meddőnek bizonyult a jól védekező, gyors ellentámadásokra építő Kunbaja ellen. A győzelem értékét növeli, hogy a vendégeknek ez az első veresége.
- Az első félidő után kiegyeztem volna a döntetlennel, ám a folytatásban fölénybe kerültünk, amely alapján győzelmünk megérdemelt, - értékelte a látottakat Szőcs Lázár. - Mindenki derekasan küzdött, de Tomik, Kákonyi, Veres és Markovics játéka külön dicséretet érdemel.
- A győzelmet jobban akaró csapat nyert. Gratulálok a Kunbajának. - mondta Vágó Attila. - A csapatomból talán csak a kapus Tóth Zoltán érdemel kiemelést a mutatott teljesítményéért.
A bajnoki címre pályázó Dorozsma elleni diadal talán azt jelenti, hogy beindul a kunbajai henger és a tavaszi idény sikeresebb lesz, mint volt az őszi. Ebben persze csak reménykedni lehet, mert előfordulhat, hogy bár mindent megtesznek a győzelmért, mégis vereséggel kell elhagyni a pályát. Ilyen a sport. A jobbtól nem szégyen kikapni. Ám, ha a siker azért marad el mert a játékosok ellazsálják a kilencven percet, ezért sehol sem dicsérik meg a csapatot, sőt komoly büntetéseket is kiosztanak a renitenseknek. Aztán van olyan is, hogy az „illetékesek" helyett más viszi el a „balhét". Ilyen történt Kunbaján is, de nézzük sorjában.
Kunbaján az elmúlt évhez hasonlóan a magyar kupában is magasra állították a mércét. Az 1996-97. évi kiírásban a Katymár elleni mérkőzés után, az újabb fordulóban Bácsalmás ellen lépnek pályára, az elvárás szerint, a továbbjutást jelentő győzelem reményében.
A mérkőzés a két település között évek óta tartó rivalizálás miatt is érdekesnek ígérkezett, ám külön csemegéje ennek a derbinek, hogy Szőcs Lázár a Kunbaja edzője, a PVSE együttesénél, mint szaktanácsadó is tevékenykedik. Ő tehát nem veszíthet, gondolhattuk még ekkor, a mérkőzés előtt.
Kunbaja - Bácsalmás 2-6 (0-1). Bácsalmás, 1996. március 27., 100 néző. Vezette: Ignácz József. Magyar Köztársaság Kupa megyei selejtező, 2. forduló.
Kunbaja: Tomik - Novák, Kákonyi, Szalai, Barna, Sánta, Miskolczi, Pálosi, Csoszics, Veres, Tóth. Edző: Szőcs Lázár. Bácsalmás: Szőke - Borcsik, Száhl, Pencz, Puskás, Kovács, Kővári, Margit, Radu, Mándity, Nagy. Edző: Kiss Baranyi Sándor. Csereként pályára lépett még: Markovics, Hebők illetve Martinovics és Török.
A mérkőzés előtt nem volt kétséges, hogy a Dorozsma ellen nyújtott játékkal a Kunbaja kerül a harmadik fordulóba. Erősítette ezt a várakozást az a tény is, hogy a PVSE csak a 15. helyen tanyázik a megyei első osztályban és a tavaszi első két fordulóban sem remekelt.
A sportban az a szép, hogy olykor a gyengébb csapat is legyőzheti a jobbikat, ám ami ezen a napon történt minden képzeletet felülmúlt. Mondják, a labda gömbölyű, azaz bármilyen eredmény születhet az ilyen hagyományőrző mérkőzéseken, no de ennyire? Tény: Kunbaja csapatában nem lép pályára Evanics, Nuszpl, Schindler és Wettstein. Játszik viszont az ismét játékra jelentkező Csoszics. A PVSE viszont a lehető legjobb összeállításban vette fel a küzdelmet az „ősi", ma már a nemzeti bajnokság harmadik vonalában szereplő ellenfelével szemben.
0-1. Az 5. percben a PVSE jutott szöglethez. A beívelt labda Száhl Imréig szállt, aki ritkán látható felhőfejessel vette be Tomik kapuját.
A félidő további részében előbb Sánta a kapu jobb felső „vinklijét" találta telibe, majd Tóth balról, éles szögből leadott lövését a jobb alsó sarok előtt fogta meg bravúrosan Szőke.
A szünetben vélhetően fejmosásban részesülhettek a kunbajai játékosok, mert feladták szokásos, eddig a mérkőzésig hatásos taktikájukat és támadtak. Nagy bánatukra.
0-2. Az 50. percben egy bal oldali elfutás után beadott labdát Radu a kapuval szemben állva kapásból lőtte a jobb alsó sarokba védhetetlenül.
0-3. A 60. percben a védők közül kitörő Radut utolsó emberként már csak Kákonyi tudta utolérni, ám szerelnie csak szabálytalanul, egy tizenegyes és egy piros lap árán sikerült. A büntetőt Margit végezte el, aki a labdát a balra vetődő Tomikot becsapva, a jobb alsó sarokba helyezte.
0-4. A 65. percben az előbbi akció ismétlődött, személycserékkel. A kiugró Margitot ezúttal Sánta és Novák szerelte szabálytalanul a tizenhatoson belül. A bíró ismét a tizenegyes pontra mutatott, majd az ítélet ellen reklamáló Nováknak felmutatta a sárga lapot. Az eset kapcsán Szőcs Lázár is „felmutatta" játékosának a sárgát és lezavarta a pályáról. Arról megoszlottak a vélemények, hogy ez büntetés vagy a mérkőzés állását nézve jutalom volt-e? Ennek eldöntésére nem sok idő maradt, hiszen a sértett már a labda mögött állt. Margit ismét remekelt. A jobbra vetődő Tomikkal ellentétben a labdát a bal alsó sarokba lőtte.
0-5. A 70. percben a kunbajai védelem kétharmadának (Kákonyi, Novák) hiányában Tomik segítette ki a már csak nyomokban létező védelmet. A kapujából messze kifutva a szöktetett PVSE játékos elől még elrúgta ugyan a labdát, de azzal Puskást találta telibe, aki ügyesen az üres kapuba helyezte.
1-5. Az utolsó tíz percben, a kettős emberhátrányban játszó Kunbaja is rákapcsolt, már ami a góllövést illeti. A 83. percben siker koronázta az erőfeszítésüket. A tizenhatoson belül Száhl szerelte szabálytalanul Barnát. A büntetőt Tóth nagy erővel az elvetődő Szőke helyén, középen bombázta a kapuba.
2-5. A 85. percben a jobb oldalon előre törő Veres a kapujából kimozduló Szőke mellett 16 méterről a jobb alsó sarokba bombázta a labdát. Érdekes módon a kettős hátrányban játszó Kunbaja jobban és főként eredményesebben játszott mint a komplett csapat. Nem tán sztrájkoltak eddig? A kérdés megválaszolására azonban ismét nincs idő.
2-6 . Már mindenki az óráját nézte, amikor Mándity egy kiváló indítást úgy vett át, hogy a három védő négy felé szaladt, majd egyedül kapura törve 13 méterről higgadtan a kapu jobb alsó sarkába helyezte a Bácsalmás szempontjából fél tucat remekbe szabott gól utolsó mintadarabját.
A mutatott játék alapján megérdemelt PVSE győzelem született a magyar kupában. Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy a Dorozsma elleni mérkőzésen mutatott teljesítmény után, hogyan sikerült ekkora formahanyatlást „elérni". A csapathoz közel állók arról beszéltek a mérkőzés után, hogy a játékosok nem is akartak továbbjutni. A helyzetet majd alaposan kiértékelik az illetékesek, most egyelőre a hétvégi bajnoki mérkőzéssel foglalkozik mindenki, hiszen a szerény képességű Szegedi VSE ellen a három pont begyűjtése szintén a „kötelező" programban szerepel.
Kunbaja - Szegedi VSE 0-1 (0-1). Szeged, 1996. március 31., 300 néző. Vezette: Tóth. NB III. Alföld-csoport, 18. forduló.
Kunbaja: Tomik - Novák, Szalai, Kákonyi, Wettstein (Csoszics), Pálosi (Markovics), Evanics, Barna, Nuszpl, Tóth (Hebők), Veres. Edző: Szőcs Lázár.
26. perc: A szegedi Takács és a kunbajai Barna „kakaskodott" egymással és játékvezető mindkettőjüket kiállította.
32. perc: Egy ártatlannak látszó labdába Tomik belepiszkált majd a tizenhatoson kívül cselezni próbált, sikertelenül. Puskás lecsapott a labdára és az üres kapuba lőtte: 0-1.
A vendég Kunbaja hiába alakított ki több, jobbnál jobb gólhelyzetet ezek kihasználatlanok maradtak. Így látszólag Tomik egyetlen hibája bizonyult végzetesnek. Bár a mérkőzés végéig a levegőben lógott az egyenlítés, a szegedi csapat küzdelmes mérkőzésen megérdemelten tartotta otthon a három pontot.
A mérkőzést követő napokat Tomik annak szentelte, hogy áttanulmányozza az elkövetkező ellenfelek névsorát, abban a reményben, hogy több Puskás névre hallgató játékost már nem talál az ellenfelek soraiban, aki megkeserítheti az életét.
Halász István, a csapat mecénása pedig a Kiskőrös elleni mérkőzés előtti utolsó edzésen úgy dönt, a kupa és a bajnoki szereplés folyományaként, hogy Szőcs Lázár nevű edző ne legyen többé a csapat mellett. Ez viszont csak a Kőrös elleni mérkőzés előtt derült ki a „széles népréteg" előtt. Szőcs Lázár ebben az időben már a PVSE edzőjeként Hajóson próbálkozik a PVSE csapatára nehezedő „átok" elűzésével. A gondolatmenet lezárása miatt említem meg, hogy Kiss Baranyi Sándor az almási, (óvodásoktól a felnőttekig terjedő) csapatok szakavatott mestere ebben az időben olaszországi tornán vesz részt a serdülő korú labdarúgókkal. Mire megjöttek, a hatalmas serleggel a tarsolyukban, Kiss edző már csak a serdülőkkel és a náluk fiatalabb korosztályokkal foglalkozhat. Távollétében leváltották.
No, de most a Kunbaja együtteséről van szó. Szőcs Lázár edző menesztésében főszerepet játszhatott a Bácsalmás ellen elvesztett kupamérkőzés, legfőképpen: a hogyan? Azt sem feledve, hogy a SZVSE elleni bajnoki mérkőzésen is vereséget szenvedtek. A számonkérést követően Halász István és Szőcs Lázár útjai szétváltak. Nehéz eldönteni, hogy helyes volt-e ez a döntés, az viszont egyértelmű, hogy kinek az érdeme az , hogy a csapat 1996 tavaszán a nemzeti bajnokság harmadik vonalában szerepel, igaz a nagy erőfeszítések ellenére is szerényen.
Az is tény: az első neki rugaszkodáskor, még a megyei második osztályban, amikor, a kitűzött célokhoz képest szerény eredményeket ért el a csapat, Halász István, talán, mert soha nem sportolt versenyszerűen, az akkori edző menesztése mellett döntött. Szőcs Lázárt szerződtette edzőnek, ami akkor jó húzásnak bizonyult. Legalább is néhány fordulóig. Akkor kiderült, hogy előzőleg sem Zsivanov volt a rossz edző, a játékos állomány volt gyenge. A végső konklúzió az lett, hogy a csapatot kell megerősíteni. Így lett. Az viszont már soha nem derül ki: mi lett volna, ha az 1994-95-ös bajnoki év tavaszi szezonját is a második osztályban játsszák végig, mint ahogy nem. Semmit sem bízva a véletlenre, a tavaszi fordulókban már a megyei első osztályban vitézkedik Kunbaja együttese, olyan erényeket csillogtatva, amivel az 1995-96-os megyei bajnokság megnyerésére is jó eséllyel pályázhatott volna. Ám az már ismét nem derülhet ki: hol végzett volna a csapat a bajnokság végén? Ugyanis most meg az NB III-as tagság hullott a csapat ölébe. Az NB III-ban aztán már súlyos vereségek is érik a csapatot, amiért az edzőt máshol is gyakran a „szőnyeg sarkára" állítják. Kunbaja esetében azonban az edző felelőségét megkérdőjelezi az a tény, hogy a játékosok nagy része „levelező tagozatnak" tekintette a hétközi edzéseket. Már pedig az az ismert tézis, amely a győzelem vagy a kudarc megszületéséről szól, már száz éve ismert. Nevezetesen az, hogy bár a mérkőzéseket a hétvégén játsszák a csapatok, a végeredmény már hét közben eldől, az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint. A Szőcs Lázár menesztése azonban most a játékosok „teljesítmény visszafogása", hogy azt ne mondjam sztrájkja miatt következett be, amiről viszont csak később nyilatkozott meg Szőcs Lázár. Az idő azonban nem állt meg és a csapatnak edző nélkül kellene jól szerepelni a soron következő bajnoki mérkőzésen.
Folyt.köv.