1998. Június 1. |
III. Évfolyam, 9. szám |
Bácsalmás, Kunbaja Sportja |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nincs itt mese! Győz, a PVSE! |
BácsalmásiSportClub1913-1998. |
Bácsalmás, 1913. Június elseje: megalakult a település első sportegyesülete, Bácsalmási Sport Club néven. Az egyesület harci színe: fekete-fehér. Az egyesület 35 tagú elnökségének élére, dr. Kiss Józsefet választotta a tagság. Azonban az Ambill Szálló éttermében elfogadott alapszabály és a megalakulást rögzítő alapító okirat megszületése előtt, 1913. május 11-én pünkösdvasárnap már pályára lépett az új egyesület labdarúgócsapata a Bajai Sportegyesület ellen, és hivatalosan, ezt a dátumot tekintik a bácsalmási szervezett sportélet megszületésének.
Az első mérkőzésen, Baján, jól indult a játék, hiszen a BSC szerezte meg a vezetést, majd 1-1-es eredménnyel vonultak pihenőre a csapatok. A folytatásban azonban további 3 góllal terhelte meg a bajai csapat az egyébként jól játszó BSC kapuját és így alakult ki a 4-1-es bajai győzelem. Az egyesület, amely ma már a Petőfi Városi Sportegyesület nevet viseli, 85 éves fennállásának utolsó labdarúgó-mérkőzésén 1998. Május 29-én, pénteken, hazai pályán ugyancsak vereség született: PVSE - Dusnok 0-2. Az egyesület történetéről itt találhat írást: Nyolcvanöt év fekete-fehérben A Templom tértől a Szent János utcáig a PVSE - Dusnok mérkőzésről, a PVSE - Dusnok 0-2 (0-0) címen olvashatnak tudósítást. Arról, hogy miért nem május 30-án pünkösdvasárnap léptek pályára a PVSE a labdarúgói a sorsdöntőnek is mondható bajnoki mérkőzésen az alábbi írásból derül ki: Sport: a híd, amely összeköt, Kunbaja labdarúgónk újabb sikeréről szól az: Útban az arany felé címmel jegyzett rövid beszámoló. A dokumentum teteje
Pünkösd: Testvérvárosok Labdarúgó Tornája
Bácsalmás város Önkormányzata a helyi Petőfi VSE május utolsó két napján és június elsején rendezte meg a Bácsalmás testvérvárosaiból érkező ifjúsági labdarúgó csapatok tornáját. A vendégcsapatok: Nagymegyer (Szlovákia), Bizovác (Horvátország), Backnang (Németország), és miután a jugoszláv Bezdán nem érkezett meg, a PVSE két együttessel képviselte Bácsalmás várost, a helyi labdarúgó sportot.
A mérkőzésről írt beszámolókhoz klikkeljen ide >>> Sport: a híd, amely összeköt 7, vagy válasszon más témát >>>
Bácsalmás város nyolcezer fős település az idei kihívás napján 8000, 15 perces játékos, sportos programot teljesített, amiben idén csak az általános iskolák tanulói jeleskedtek. A gimnázium diákjai már kimerítették a tanulás nélkül egyéb rendezvényekre felhasználható oktatási napok számát. A dokumentum teteje
Megtört a varázs
A Dusnok ellen megtört, a hazai pályán elért remek tavaszi sorozat is, amelyben az idén Bácsalmáson lejátszott hat mérkőzésen hatszor veretlen maradt a PVSE. A hetedik mérkőzésen nem sikerült a bravúr. A tavaszi hazai mérleg: 4 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség, gólkülönbség: 7-5. A dokumentum teteje
A hazai pálya betiltása miatt Tataházán lejátszott mérkőzésen magabiztosan győzött a vendéglátó Kunbaja. Győzelmének köszönhetően már „csak" egy lépésre van a megyei második osztály Déli csoport bajnoki címétől. A dokumentum teteje
Bácsalmási Sport Club 1913-1998 |
A Bácsalmás hely-, és sporttörténetét ismerők körében bizonyára kiderült már, a címben leírt két mondatból is, hogy azok a város sportegyesületét a mai Petőfi Városi Sportegyesületet jellemzik.
Nyolcvanöt esztendővel ez előtt 1913. Június elsején, egy szép és régen dédelgetett álom valósult meg Bácsalmáson. A helyi Ambill Szállóban, a település sportrajongói hivatalosan megalapították a az első sportegyesületet, Bácsalmási Sport Club néven. Harci színeik: fekete-fehér.
A BSC megalapítása után, az addig csak a Templom téren (a mai Hősök terén) alkalomszerűen űzött sportágakat, főként a focit és az atlétikát, az új egyesületben szervezett keretek között játszhatta a település fiatalsága.
Az említett sportágak mellett sokáig kultúrcsoportot is működtetett a BSC. A csoport színvonalas előadásai azon túl, hogy a település lakóinak jó szórakozást nyújtott, a belépőjegyek ellenértéke, a sportrendezvényekből, a tagdíjakból és a lakosság anyagi támogatásaival együtt, a BSC működtetése során felmerült költségek fedezésére szolgált. Ugyancsak az anyagi feltételek egy részét biztosította, a már említett Ambill Szállóban és a Nemzeti Szállodában, (itt és ma, a Vörösmarty Mihály Városi Könyvtár működik) megtartott gyakori és sikeres táncmulatságok is. A kiadások fedezetére akkor, ezek a bevételek elégnek is bizonyultak. Óh, boldog békeévek! Hol vagytok már?
A BSC megalakulását követően a Templom téri sportrendezvények átkerültek a Muity-malom előtti térre. Amíg a malom épülete (a „Taknyos" műintézettel szemben) mind a mai napig áll, az egykori vásár- és sporttér a maga darabka fedett lelátójával (!) az akkori funkciójában már nem létezik. A területet a Csikériára vezető út (napjainkban Backnang utca), szeli ketté. Az egykori sportéren egy ABC-áruház, valamint a neve szerint ugyancsak egykori Újvárosi lakótelep áll, a Kosztolányi utca, és Szent János utcáról megközelíthető egykori grófi parkból kihasított, mai sporttelep szomszédságában. Néhány mondattal évtizedeket íveltünk át. A hőskortól, napjainkig gyorsan eljutottunk, ám ami a kettő között volt (van), a sok szép eredmény mellett, a gondoktól sem mentes.
Az egyesület fejlődésének, alig tizenkét hónapos működés után, először a világháború eseményei állták utját. Az a háború, amelyről csak negyedszázad eltelte után derült ki, hogy az első volt. Akkor, amikor újabb világégés, a második tette sokadlagos kérdéssé a sportügyét.
Az egyesület többször állt válaszút előtt, a háborús események mellett, főként az egyesület működtetéséhez szükséges anyagi fedezet biztosítása miatt. Mert ami elég volt az indulásnál, arról először a harmincas években derült ki: kevés! Akkor egy fúzióval megoldódtak gondok. Sikerült az egyesület működőképességét fenntartani, de már egy új név alatt és a Bácsalmási Sport Club név pedig csak a történelemírás lapjain létezik. A névváltozás több mint tízszer ismétlődött. Legutóbb 1988-ban, az egyesület alapításának 75. évfordulóján, amikor jelenlegi nevét kapta: Petőfi Városi Sportegyesület.
Amint a fentiekből kitűnik nyolcvanéves múltra még az egyesület neve, sem tekinthet vissza, bár amiről szó van, az még mindig ugyanaz. A kezdetektől csak a labdarúgó szakosztály működése folyamatos, már az említett szomorú szüneteket leszámítva.
Amint a magyar labdarúgásban általában, úgy Bácsalmás labdarúgásának történetében, főként színvonalában, egyáltalán nem előnyére váló változások következtek be.
Bácsalmás egykor, többek között: Nagykanizsa, Pécs, Kaposvár, Szeged, Kecskemét, sőt Szabadka csapataival szemben is állta a sarat, hozzájuk méltó ellenfélnek bizonyult. A jelenlegi megyei csapatokat egynapon sem lehetett említeni az almásival, de az utóbbi években már Kunbaja, Tompa (és a csapatokat hosszan lehetne sorolni még, hogy ki ellen,) nem mehetünk már biztosra. Bár, a '90-es évek közepén voltak biztató jelek, de ez még mindig csak arra volt jó, hogy a megyei első osztályban nem kellett rettegni a kiesés rémétől.
Az utóbbi években, már csak a szerencsén múlott a kiesés elkerülése. Legutóbb kétszer is: előbb az 1995-96-os bajnoki év után, amikor a Kunbaja, bár kiesett az NB III-ból, ám ismét megvásárolta az NB III-as tagságot. A kieső helyen végzett PVSE pedig megmenekült a második osztálytól. Másodszor az 1996-97-es bajnoki év után kellett volna búcsúzni, ám ekkor meg a megyei labdarúgó szövetség mentette meg a gárdát. A megyei I. osztály létszámát tizenhatról tizennyolc csapatra emelték. Az idei év, az 1997-98-as bajnoki év után, hogy mi történik, még erősen kétesélyes: vagy sikerül bennmaradni, vagy nem. A tavaszi teljesítmény alapján azonban joggal számíthat a csapat a megyei első osztályú szereplésre. Csak azt az őszi teljesítményt tudnánk feledni...
Nem fenyegeti a gárdát az a „veszély", mint történt az elődökkel, hogy egy megyei döntő mérkőzés (ek) után csak azért nem játszhatnak az NB II-be jutásról dönteni hívatott osztályozón, mert Fortuna Istenasszony nem fogadja kegyeibe a Bácsalmás együttesét. A szerencse a Kecskemét csapata mellé szegődött és az osztályozón is sikerrel vette az akadályt. Ez 1953-ban történt. Mondhatnánk: hagyjuk a „rongylabdás" időket, más korban élünk. Ez, igaz lehet, ám az említett városok csapatai többnyire eljutottak az NB I-ig, de az NB II-ig egészen biztosan. Bár a Bácsalmás is eljutott a második osztályba, ám azt megyeiként jegyezték. Az idei bajnokság után mi lesz?
Az 1997-ben lejátszott 17 mérkőzés alapján biztos kiesőnek tűnt a PVSE, ám a tavasszal lejátszott mérkőzéseken látottak alapján úgy tűnik az egyesület alapításának évfordulóján Dusnok ellen hazai pályán elszenvedett vereség ellenére még nem reménytelen a PVSE együttesének helyzete.
Most, az évforduló idejében lezajlott sporteseményeket, azon résztvállalók számát nézve van remény a Bácsalmás sportéletének fellendítésére, ám azok még hiányoznak a mérkőzésekről, akik hathatós segítséget tudnának nyújtani, az anyagi feltételek biztosításában. A dokumentum teteje
Hírek
** Kézilabda. A megyei női bajnokság újabb fordulójában Tompa együttesét fogadta a PVSE együttese. Az őszi fordulóban almási győzelem született Tompán, majd a téli fordulóban, teremben Bácsbokodon 19-19, eldöntetlen eredménnyel megosztoztak a pontokon. Nos ez utóbbi eredményt ismételték meg a csapatok Bácsalmáson is pünkösdvasárnap. Bácsalmás - Tompa 19-19. Jól kezdett a PVSE ám előnyüket a félidő végére nem tudták megtartani, sőt a vendégek szereztek vezetést. A szünet után a Tompa tovább növelte a különbséget, ám a hajrában ismét az almási lányok irányították a játékot és kiegyenlítettek. A győzelem sem volt elérhetetlen állom, ám a ziccereknek csak töredékét tudták értékesíteni. A záró forduló előtt az NB II-re pályázó Bácsbokod otthonában vendégszerepel a bronzéremre pályázó almási csapat, ám a harmadik helyezéshez már győzni kellene az év meglepetés csapatának otthonában, ráadásul teremben.
A Bácsbokod - Bácsalmás női bajnoki mérkőzés időpontja: 1998. Június 7. Vasárnap, 10,30.
A férfi csapat Kiskőrösön vendégszerepelt és az NB I-be feljutott körösi csapat második együttese ellen tisztes hatgólos vereséget szenvedett
A férfi együttes számára már csak a rájátszás van hátra, a 4-6. helyért.
Pünkösd: Testvérvárosok Labdarúgó Tornája
Sport: a híd, amely összeköt
Bácsalmás Város Önkormányzata és az alapításának 85. Évfordulóját ünneplő helyi Petőfi VSE látta vendégül Bácsalmás testvérvárosainak ifjúsági labdarúgó csapatait. A május 30. - június 1. között megrendezett Testvérvárosok Tornája a sportkapcsolatok elmélyítését, az ifjúsági csapatok verseny lehetőségeinek bővítését szolgálták. A torna megnyitóján szomorúan állapították meg a rendezők, hogy a meghívás elfogadása ellenére Bezdán együttese nem jelent meg a szombat reggeli megnyitón. Ezért: Tóth Árpád Bácsalmás polgármestere Bizovác, Nagymegyer és Backnang csapatai mellett két helyi csapatot (a PVSE ifjúsági és a megyei serdülő bajnokság Bajai csoportjában bajnok együttest) köszöntött megnyitó beszédében. A háromnapos torna keretében tíz mérkőzés lejátszása volt programban. Ennyi mérkőzés volt hívatott eldönteni mely csapat a legfelkészültebb, mely csapat mutatja a legjobb formát, majd ezek által mely csapatnak birtokába jut díszes trófea. A mérkőzések levezetésében a helyi Foci Játékvezetők Egyesület játékvezetői működtek közre. A települések közötti kapcsolatok elmélyítésében új láncszem kapcsolódott be. A sport, a labdarúgás, amely az öt települést, különösen ezek fiatalságát összeköti, a múlt időbe vesző egykori, ám az élet egyéb területein is újra éledő kapcsolatokon túl.
Vezette: Fábián - Vörös, Balázs
PVSE II. : Bodrogi K., - Szemán, Kubina, Turcsányi, Tóth Cs., Párczen, Snyehola, Farkas Z., Jaszanovics B., Tóth Zs., Fehér, Gyalus, Tubity, Jaszanovics Z. Edző Kiss Baranyi Sándor.
Nagymegyer: Pálffya - Csanaki, Tóth Z., Berecz, Szeghy, Fülöp, Csákány, Décsi, Bozó, Végh, Susi, Nagy, Farkas P., Schnell, Almási. Edző: Tóth Kálmán. Csapatvezető: Keszeg György. A megyeri kabala: Keszeg Márió.
Góllövők: Fülöp, Susi. (Büntetők: 4-3)
Az egy korosztállyal fiatalabb hazai csapat derekasan helytállt a szlovák együttes ellen. Nagyobb szerencsével szorosabb is lehetett volna az eredmény. A dokumentum teteje
Vezette: Prikidánovics Antal, Balázs József.
PVSE I.: Nuszpl, Török, Kovács, Stefanovics, Páhor, Bögre,
Gergely, Babó, Smidt, Frindik, Csőke. Edző: Kiss Baranyi Sándor.
Bizovác: Faris - Glavasic, Bjelica, Kuna G., Smador, Dranjes, Kaszapov, Bosnyák, Kuna K., Domovac, Jurisic, Greganic, Luzic, Juric, Fransti, Kolonic. Edző: Dragan Mujic, pályaedző:Ivan Lucic. Technikai vezető: Kija Turalija. Csapatvezető: Zdravkó Bekina. Góllövők: Kuna K., Bjelica, Greganic, Bosnak.
A PVSE csapatában csupa olyan játékosok léptek pályára, akiket egy-két év múlva a felnőtt csapatban is szívesen látott játékosok lehetnének. Velük még a mezőny élvonala sem lenne elképzelhetetlen. A vendégcsapat kezdetben csak a szervezettséggel tűnt ki, ám a mérkőzés alatt a játéktudásban is kiemelkedőt nyújtottak. A PVSE viszont azt bizonyította, hogy az egyénenként kiváló játékosok nem jelentenek automatikusan CSAPATOT.
Az első bizováci gólt lökés miatt még érvénytelenítette a bíró, ám azt követően Kuna K., lövésében már semmi kivetni valót nem lehetett, találni: 0-1. Nem így a második vendéggólt megelőző Nuszpl kivetődését büntetővel súlytó ítéletben. A játékvezető sporttárs hajthatatlan maradt és Bjelica értékesítette a tizenegyest: 0-2. Viszont néma maradt a síp amikor Frindik Kornélt ütötte el Faris a tizenhatoson belül. Nem kis vitával ért véget az első félidő.
A folytatásban sem talált magára a hazai csapat így tovább növelte előnyét a Bizovác Greganic és a csapat vezéralakja Bosnak révén. A látottak alapján egyöntetű véleményként fogalmazódott meg: a további négy együttes a megtisztelő második helyezésért küzdhet a továbbiakban.
A bizováci csapat minden gól után saját kispadja előtt hatalmas felhajtással „vonatozásba" kezdett. A további események ismeretében mondhatjuk: egy kicsit korán örültek, hiszen a sikerük csak részsiker volt, a „háborúnak" még nincs vége. Aztán a hídon is akkor kell átmenni, ha oda érünk, mondta egy narancsos nagy ember
Vezette: Fehér - Balázs, Lasancz.
PVSE II.: Bodrogi K., - Jaszanovics B., Bodrogi T., Szemán, Tóth Cs., Kubina, Párczen, Tóth Zs., Fehér, Gyalus, Tubity, Jaszanovics Z., Pálmai, Edző: Kiss Baranyi Sándor.
Backnang: Libentritt A. - Meinik, Toker I., Libentritt M., Barth, Burcz, Toker II., Tut, Sousa, Pilasci, Kaya, Phalke. Edző: Thomas Breiner. Csapatvezető: Sead Vegdalic. A küldöttség tagjai: Marko Traudwein, Henz Ratscher.
Góllövők: Kaya, Tut.
A serdülő bajnokcsapat nem tisztelte korosabb vetélytársát. Bár a vendégek szereztek vezetést Kaya révén, az első negyedóra után a PVSE akár a vezetést is magához ragadhatta volna. Előbb Jaszenovics Balázs szinte a gólvonalról vágta a labdát a kapu fölé, majd Farkas Zoli kétszer törhetett egyedül kapura, ám gólt ígérő helyzetekből előbb a kapu bal, majd a jobb oldala mellé lőtte a labdát. A kimaradt ordítóan nagy helyzetek után Tut „büntetett".
A szünet után egyenlő partner tudott lenni a PVSE ám az eredmény már nem változott. A dokumentum teteje
Vezette: Fehér, Balázs.
Jól indult a mérkőzés, ami azt sejtette, hogy sikerül a gólkülönbségen esett csorbát kiköszörülni, ám Csőke ötödik percben ballal a bal alsó sarokba vágott gólját nem követte több. A mérkőzés további részében a védelmek Páhor Zsolt és a megyeri Tóth vezérletével jól verték vissza a támadásokat. A győzelem ténye azonban dicséretes, ezzel még van remény a végső sikerre is. A dokumentum teteje
A sorrend az első játéknap után: |
||||
H |
Csapat |
Pont/m |
G.k |
|
1 |
Bizovác |
3/1 |
4-0 |
+4 |
2 |
Nagymegyer |
3/2 |
3-1 |
+2 |
3 |
Backnang |
3/1 |
2-0 |
+2 |
4 |
PVSE I. |
3/2 |
1-4 |
-3 |
5 |
PVSE II. |
0/2 |
0-4 |
-4 |
A nap mérlege
A bemutatkozó csapatok játékosai közül a védelem tengelyében szereplő játékosok tűntek ki intelligens, nem csak rombolni tudó, de építő jellegű védőmunkájukkal. Nevezetesen: a nagymegyeri Tóth, a hazai csapatokban Tóth Csaba és Páhor Zsolt. A támadó játékról elég annyit elmondani, hogy az első játéknapon esett 9 gólon 9 játékos osztozott. A gólok száma nem azért volt ilyen „kevés" mert helyzetek nem adódtak. A nap négy mérkőzése alapján a bizováciak bár egy kicsit túl játszották a részsikerüket a mutatott játékukkal, joggal pályáztak a végső sikerre is.
A helyi csapatokról sok minden elmondható, ám azt még túlzással sem állíthatjuk, hogy villám rajtot vettek. A serdülők azonban így is jól helytálltak idősebb kollégáikkal szemben.
A nap hősei a serdülők
5. PVSE II. - Bizovác 1-1 (0-0)
Vezette: Balázs - Koch, Lasancz
POSE II.: Bodrogi K., - Szemán, Kubina, Turcsányi, Tóth Cs., Párczen, Snyehola, Farkas Z., Jaszanovics B., Tóth Zs., Fehér, Gyalus, Tubity, Jaszanovics Z., Pálmai. Edző Kiss Baranyi Sándor.
Bizovác: Foris - Szavics, Sudar, Kuna G., Kaszap, Bjelka, Jurisic, Kuna K., Prancsei, Bosnyák, Marovic, Colakovic, Greganic, Fransic, Juric, Luzic. Edző: Dragan Mujic.
Góllövők: Farkas Zoltán illetve Jurisic.
Az első félidőben, ha helyzetek nem is voltak a Bizovác kapuja előtt, Bodrogi Kornél remek védéseinek és csapat kiváló védőjátékának köszönhetően óriási bravúrral kivívott döntetlennel vonultak pihenőre a csapatok. A rendkívül fegyelmezett serdülőkre jellemző, hogy a folytatásban, bár a horvát együttes megszerezte a vezetést, ám ez sem vette el a harci kedvüket a kicsiknek és lelkes, jó játékuknak köszönhetően Farkas Zoltán révén kiegyenlítettek. Vesztes helyzetből is pontot tudtak menteni „besegítve" ezzel is a nagyoknak. A mérkőzés sok tanulsággal szolgált az ifjúsági csapat játékosainak is, főként a fegyelmezett játék mikéntjéből kaphattak leckét a serülőktől.
Vezette: Koch - Balázs, Lasancz
A nagymegyeri csapat nagy küzdelemben Susik góljával, megérdemelten nyert. Ezzel a győzelemmel Nagymegyer sem titkolta a bajnoki serleg elhódítására vonatkozó óhajukat. A játékos állományuk alapján teljesen jogosan, különösen, hogy a Bácsalmás Serdülő együttese alaposan beletrafált a Bizovác lelkivilágába. Ám, ekkor az alábbiaknak is volt még alapja:
PVSE 1997-98 |
A labdarúgótorna vasárnap délutáni folytatása előtt előbb a Focisuli legfiatalabb korosztálya játszott bemutató mérkőzést legalább 200 néző előtt. Majd a Bizovác - Backnang derbi előtt a megyei serdülő bajnokság Déli csoportjában, a hátralévő mérkőzés eredményétől függetlenül, (eddig veretlenek) elhódított bajnoki címet reprezentáló aranyérmeket vehették át a torna keretében lejátszott mérkőzéseken is derekasan küzdő serdülő játékosok. Az érmeket Szűcs László a Bajai Labdarúgó Szövetség elnöke adta át a játékosoknak, az éremátadásra már 400 főre duzzadt közönség méltató tapsvihara közepette. A bajnoki teljesítményükre jellemző: a győzelmek mellet kétszer játszottak döntetlen gólkülönbségük, 95-1! Az 1997-98. Évi megyei serdülő bajnokság Déli csoportjában bajnok: Bácsalmás Petőfi VSE csapata: Bodrogi Kornél, Jaszenovics Balázs, Tóth Csaba, Turcsányi Csaba, Kubina Krisztián, Párczen Zoltán, Berényi Krisztián, Farkas Zoltán, Szemán Attila, Snyehola Ákos, Fehér Krisztián, Gyalus Krisztián, Tóth Zsolt, Szabó Balázs, Józsa Norbert, Jaszenovics Zoltán, Tubity Predrák. Edző: Kiss Baranyi Sándor. A Déli csoportban kiharcolt bajnoki címnek köszönhetően a PVSE serdülő gárdája a megyei bajnoki címért is harcba szállhat a megyei döntőben várhatóan június közepén.
A nagy küzdelemben sokáig az ifjúsági csapatunknak legkedvezőbb döntetlenre állt a mérkőzés, ám egy formás támadás végén Décsi megszerezte a győzelmüket jelentő gólt. Ennek következtében a harmadik napi utolsó mérkőzés előtt a legkedvezőbb helyzetből várhatta a Bizovác elleni mérkőzést.
TT Sorrend a második nap után |
||||
H |
Csapatok |
Pont/m |
Gólkülönbség. |
|
1 |
Nagymegyer |
6/3 |
3-1 |
+2 |
2 |
PVSE I. |
6/3 |
5-4 |
+1 |
3 |
Bizovác |
5/3 |
5-1 |
+4 |
4 |
Backnang |
4/3 |
2-1 |
+1 |
5 |
PVSE II. |
¼ |
1-9 |
-8 |
Az első félidőben még kellő ellenállást tanúsítottak a serdülők, egy játékvezetővel is megerősített ifjúsági csapat ellen ám a néhány évnyi többlettudás az „öregek" javára billentette a mérleg nyelvét. Joggal mondhatjuk, hogy Kovács, Páhor és Körmöczi góljai mellet még a játékvezető Farkas is lőtt egy gólt. Ezzel a négygólos győzelemmel teljesen kiegyenlítődtek a Nagymegyer és a PVSE ifjúsági együttesének győzelmi esélyei a Testvérvárosok Tornáján.
A bácsalmási csapatok mérkőzése előtt Hajdú József vezetésével a helyi Ebtenyésztők Szövetségének tagjai és kutyáik tartottak bemutatót a népes közönség előtt. A kutyák az idomítás színvonaláról adtak számot igazi show-műsor keretében. Mire a bemutatónak vége lett, a kutya nagy meleg is alább szállt és Páhorék négy góllal köszöntötték a Serdülő bajnokcsapat tagjait, de erről már volt szó.
Vasárnap délután miután a Focisuli legfiatalabb tagjai elkezdték a bemutató-mérkőzésüket a pálya egyik felén, a másik felén a Bizovác is neki látott a Nagymegyer elleni mérkőzésre „melegíteni", bár a három óra körüli időpontból ítélve kisé korainak tűnt, hiszen az éremátadás miatt valószínűleg csúszni fog, a délután négyre kiírt mérkőzés kezdési ideje- gondoltam, rövid átmozgatás után ők is lazítanak majd és pihennek még. Nem így történt. A tréner és segítője egy olyan, közel egyórás edzést rittyentett a csapatának, hogy azt végig csinálni felnőtt játékosnak is dicsőségére válhatna. Nem beszélve a délután háromkor is hétágra tűző napról, mely melegen sütött le a szegény bizováci játékosokra. Talán nem csoda, hogy a Backnang ellen sem sikerült győzni a toronymagas favoritnak kikiáltott Bizovác, kiváló játékosok alkotta, példásan(?) fegyelmezett együttesének. A hosszú melegítésre (kondiedzésnek) gyaníthatóan inkább a délelőtti, PVSE serdülők csínytevése kárhoztatta a bizováci legényeket. Ez viszont már legyen az ő bajuk.
Szép volt fiúk! Nagy fegyvertény az egy pont!
A Testvérvárosok Tornája pünkösdhétfőn két mérkőzéssel folytatódott, egy csapatnak fejeződött be. Az eddig lezajlott mérkőzéseken csak az dőlt el, hogy a beugróként is jól helytálló PVSE serdülőcsapata az 5. helyen végzett. A többi csapatnak adott volt a feladat. Így többek között a hazai ifjúsági együttesnek is, amely csak az egy góllal rosszabb gólkülönbsége miatt került a második helyre két nap után. Így aztán még az élre is kerülhettek (volna), még a Nagymegyer győzelme estén is, ha eggyel, nagyobb különbséggel nyernek a Backnang ugyancsak kiváló együttese ellen. A Nagymegyer - Bizovác mérkőzés, ha döntetlen eredménnyel végződik, már az egygólos győzelem is elég lenne, a több lőtt gólnak köszönhetően. Bizovác győzelméről már ne is beszéljünk, de a Backnang csapatának esetleges sikeréről, mert a PVSE fiataljai erről hallani sem akartak. A nemzetközi torna a baráti kapcsolatok elmélyítése érdekében szerveződött, ám a mérkőzések ideje alatt nem volt pardon, mindenki tudása legjavát nyújtva, sportemberekhez méltóan, minden idegszálával a győzelemre játszott. Ezek után nézzük, a döntő mérkőzések krónikáját.
Vezette: Prikidánovics Antal - Torma János, Balázs József.
Az egyébként a jó erőkből álló Bizovacnak is volt még esélye a végső sikerre. „Csak" győzni kellett volna hozzá, no és a Backnangnak is. Erre épült a 'megyeri csapatnak is a taktikája. Amint Keszeg György csapatvezető mondta: - A Bizovacnak győznie kell az estleges sikerhez, tehát nekik támadni kell, és ez nekünk jó.
Az első negyedóra őt igazolta. A Bizovác birtokolta többet a labdát, irányította a játék menetét, ám a 15. Percben egy jobb oldalon vezetett gyors ellentámadás végén, az alapvonalról beívelt labdára Almási robbant be és a rövid sarok előtt a kapust és a védőket megelőzve a kapuba fejelte a vezető gólt: 1-0.
A mérkőzés többi részében is a Bizovác játszott mezőnyfölényben, gólveszélyt nem tudtak kialakítani a szervezetten védekező Nagymegyer ellen. A szünet után Fülöp 20 méterről eleresztett lövésével növelhette volna az előnyt, ám a vertkapus mellett elszálló labda a kapufáról a kapus kezébe pattant vissza. Újabb kontra támadás végén Végh szépen átemelte a labdát, a kifutó kapus felett, ám centikkel a kapu mellett hagyta el a pályát. Az 50. Percben már nem volt kegyelem. A kapu elé ívelt labdát Almási csúsztatta a jobb alsó sarokba: 2-0. Még jóformán végig sem gondolhatták az almásiak ennek a gólnak a következményét, amikor a Bizovác, az 53. percben egy kezezés után megítélt büntetőből szépített: 2-1. Az egygólos nagymegyeri győzelemmel végződő mérkőzés után három helyett, a „csak" kétgólos hazai siker is a torna első helyezését jelentheti, a több lőtt gólnak köszönhetően.
Vezette: Torma - Balázs, Prikidánovics.
PVSE I.: Nuszpl - Máté, Páhor, Stefanovics, Frindik, Gergely, Babó, Bögre, Farkas B., Csőke, Körmöczi. Edző: Kiss Baranyi Sándor. Backnang: Libentritt A., - Meinik, Toker I., Libentritt M., Barth, Burcz, Toker II. Tuth, Sousa, Pilasci, Kaya. Edző: Thomas Breiner.
Nagy küzdelem zajlott a két csapat között, olykor szikrázóan kemény játék alakult ki az első félidőben, a kapuk azonban nem forogtak veszélyben. Az események a második félidőre tornyosultak össze. A ezekből levonható legnagyobb tanulság: a sportszerű játék sokkal kifizetődőbb.
Gondolok itt Toker I. kiállítására, vagy a 2-0-s vezetésnél a vendégek szabadrúgása közben történtekre. Mint mondják, Isten nem ver bottal, de nézzük sorban.
Öt perccel a szünet után Kaya próbálkozott kitöréssel a tizenhatos előtt, ám Páhor szorításában ez nem sikerült. Torma sporttárs nem teketóriázott, a szabálytalanságot azonnal sípszóval jelezte. Jól tette, mert a labda a kifutó Nuszpl mellett a kapuba gurult. Tíz perc múlva azonban harangoztak a Backnang csapatának.
Pontban tizenkettőkor déli harangszó mellett Páhor jobb oldalról ívelt be szabadrúgást. Már ez a lövés is gólt érdemelt volna, ám Bögre segítette végső helyére, a kapuba: 1-0. Az 50. Percben, Toker I. kiállítása után megszületett az annyira óhajtott második gól is, amely a PVSE sikerét jelentette: egy kapu előtti kavarodás közben Farkas Béla, magánemberként, játékvezető a kapuba lőtte a mérkőzés jelen pillanatában a díszes trófeát is jelenteő gólt:2-0. Már csak öt percet kellett volna kibírni, hogy a boldogvég, ne csapjon át tragédiába. Mert egy minidráma játszódott le a mérkőzés 56. percében.
A német vendégek jutottak szabadrúgáshoz a kapuval szemben. A labda mögé, a kiállítás után mezőnyjátékra váltó Andreas Libentritt állt. A gyenge lövés a sorfalon elakadt, ám nem a kiugró Frindiken. A vétkes játékos egy sárga lapot kapott, a PVSE pedig elvesztette a kupát.
Ugyanis a megismételt szabadrúgást most, a kapus ötös számú testvére végezte el és a labda a sorfalon megcsúszva a kapu bal oldalába vágódott: 2-1. A parázs hangulatú mérkőzés utolsó perceiben az eredmény már nem változott. Így aztán a kupa tízperces birtoklását nem sikerült véglegessé tenni. A Bizovác elleni mérkőzést leszámítva az ifjúsági együttes, helyesebben a PVSE I., dicséretet érdemel, mert azt bizo...