BÁCS-KUN SPRT |
||
XI. évfolyam, 6. szám |
Bácsalmás, Kunbaja Sportlapja |
2006. szeptember 19. |
100 |
Dehogynem! A 'kőrösi szurkolók, utalva a tavaszi 'almási vereségükre, úgy vélekedtek: nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. A helyi labdarúgók aztán kiváló játékkal bizonyították, lehet! Azaz ismét PVSE siker született Bár a PVSE együttesének egy szava sem lehetett volna, ha már az első tíz percben a kőrösiek vezetnek két góllal. Szlovák Róbert azonban előbb egy balról, majd egy jobbról érkező beadás után a kapuval szemben az ötösről bombázta kapu fölé a labdát.
A folytatásban aztán a PVSE is megtalálta a vezérfonalat, formás támadásvezetésekkel veszélyeztették Mlinko kapuját. Majd a 68. percben a vezetést is megszerezték, amikor a baloldali beadás Suknovics Dejant találta szabadon, aki lekezelte, és 5 méterről a jobb alsó sarokba helyezte a labdát: 1-0. A gól után is lendületben maradt a PVSE és előnyük növelésére is volt lehetőség, ám előbb Rudics fejese nem járt sikerrel, majd a még serdülőkorú Józsa Patrik sem ízlelhette meg a gólszerzés örömét. Utóbbi viszont nem önszántából. A védőket lefutva Makrickij utolsó emberként simán lerántotta a kitörő Józsát a tizenhatos előtt, ám a bíró, a partjelző kitartó jelzésére késve reagálva, elintézte az esetet egy szabadrúgással, piros lap nélkül.
Florin Nenad: - A mérkőzés előtt nagyra értékeltük a 'körösi együttest, de bíztunk magunkban is, ami meghozta a várt eredményt. A PVSE a bajnokság egyik legfiatalabb átlagéletkorú együttese, amely legfőképpen türelemben múlta felül ellenfelét. Szlovák László: - Bár a döntetlent igazságosabbnak tartottam volna, a hazai győzelem megérdemelt.
Bácsalmás - Kiskőrös 1-0 (0-0) 2006. augusztus 20. Labdarúgás, megyei I, osztály, 2. forduló. Bácsalmás, 500 néző. Vezette: Agócs, Pocsai, Szécsényi. Bácsalmás: Zsemberi Imre - Dr. Párczen Zoltán, Szűcs László, Marcsó Norbert, Rudics János, Snyehola Ákos, Sztojanovics Szlavisa, Bögre Károly, Suknovics Dejan, Berényi Krisztián, Tóth Frenc. Edző: Florin Nenad. Kiskőrös: Mlinko Csaba - Mokricki Viktor, Gillich Balázs, Kecskeméti János, Sárközi Attila, Filus Gábor, Dedák Balázs, Füleki Antal, Szlovák Róbert, Schiszler Tamás, Somlyai Péter. Edző: Szlovák László. Gólszerző: Suknovics Dejan. Kitűntek: Zsemberi, Szűcs, Snyehola, Sztojanovics, Bögre, Suknovics. illetve Mokricki, Filus, Somlyai. Ifjúsági mérkőzés: Bácsalmás - Kiskőrös 0-1.
Bácsalmás - Dusnok 1-1 (0-0) Bácsalmás, 300 néző. Vezette: Tóth Sándor, Tóth Pál, Balázs Ákos. Bácsalmás: Zsemberi - dr. Párczen, Szűcs, Marcsó (Páncsics), Rudics, Snyehola (Józsa), Bögre, Szuknovics, Tóth, Sztojánovics, Berényi. Edző: Florin Nenad. Dusnok: Báló J. - Deák, Jagicza, Báló F., (Moros) Kovács (Varga J.), Simonics I.), Sáfrán, Varga Z., Bárdos (Simonics R.), Bogárdi, Varjú. Edző: Pákolicz László. Gólszerzők: Rudics (büntetőből) illetve Jagicza. Kitűnt: dr. Párczen, Szűcs, Szuknovics illetve Báló J., Jagicza.
A péntekre előrehozott mérkőzésen erős szélben kezdődött a játék, abban a reményben, hogy az elmúlt heti szereplésük emlékeit feledtessék a csapatok. Mint ismeretes, az almási együttes hazai pályán szenvedett vereséget a Kunszállás együttesétől, míg a vendégek Tompán kaptak egy méretes zakót.
Ennek megfelelően, bár a hazai csapat kezdeményezett többet, a széllel támogatott vendégek megerősített védelemének köszönhetően a hazai rohamok meddőnek bizonyultak. Az első félidőben sikerrel, sőt a szünet után, a 65. percben a vezetést is megszerezték: a jobbról, szögletből beadott labdát, az őrizetlenül hagyott Jagicza a kapu bal oldalába lőtte: 0-1. A hazai együttes a 75. percben egyenlített, a sok helyzet elpuskázását követően, büntetőből. A jobb oldalon Sztojánovics játszotta át a védelmet, majd a remek beadására, jó ütemben érkező Rudicsot, a védők kilökték a labda alól. A megítélt büntetőt Rudics végezte el, és a labdát a bal alsó sarokba helyezte: 1-1.
Ifjúsági mérkőzés elmaradt.
Bácsalmás - Kalocsa 0-0 Bácsalmás, 178 néző. Vezette: Madácsi, Bősi, Tompa (Csongrád megye) Bácsalmás: Zsemberi - Marcsó, Szűcs, dr. Párczen, Rudics, Berényi Józsa Patrik), Snyehola, Suknovics, Bögre, Sztojanovics, Tóth. Edző: Florin Nenad. Kalocsa: Szabadi - Dana, Czinner, Mácsai, Gojtán, Klupán, Fekete, Kerekes, Bata, Jánosi (Jenei), Keszthelyi (Korsós). Edző: Gojtán István. Kitűntek: Marcsó, dr. Párczen, Snyehola, Rudics illetve Szabadi, Czinner, Kerekes, Bata. Sárga lap: Berényi illetve Mácsai, Keresztes. Kiállítva: Mácsai. Ifjúsági mérkőzés: Bácsalmás - Kalocsa 4-0.
Bácsalmáson 2006. szeptember 17-én, két jeles esemény zajlott: az 'almási búcsú és a PVSE - Kalocsa bajnoki labdarúgó mérkőzés. Az eseményeket közel ötezren követték nyomon a helyszíneken, ám a labdarúgó mérkőzésre mindössze 178 néző és a megyei szövetség két jeles képviselője, Orell Zsolt és Losonczi László volt kíváncsi. Persze a sok éves átlagnak köszönhetően, talán nem véletlen, hogy a nézők benézve a mérkőzésre, most is a búcsúba vették az irányt. A hazai csapat ugyanis hozta a búcsúi „formáját". A mérkőzés nagy részében hiába birtokolta a labdát a stabil védelemből indított támadások végén Szabadi kapuját nem sikerült bevenni, bár ez így, nem igaz.
37. perc - Mácsai színészkedésért kapott sárga lapot. A figyelmeztetésben részesült játékos a lap felmutatását követően, a jegyzőkönyv tanúsága szerint, ízes magyarsággal kommentálta az eseményt: „- Kár Csongrád megyéből idejönni, a rohadt k...a anyátokat b......k széjjel!". Ezért aztán villant a piros lap, majd a levonuló kiállított játékos még néhány keresetlen mondatot intézett a szövetség képviselőinek címezve. Hazai fölény jellemezte a játékot továbbra is, ám az első félidőben a helyzetek rendre kimaradtak.
A második játékrészben tovább rohamozott a PVSE és az 50. percben szabadrúgáshoz jutott a tizenhatossal egy magasságban jobbról. Rudics János erős lövése után a labda lepattant Szabadiról, és a szemfüles Berényi Krisztián a kapu bal alsó sarkába vágta. Meglepetésre Madácsi sporttárs érvénytelenítette a szabályos gólt. Ezt követően Rudics és Szlavisa Sztojanovics hibázott kecsegtető helyzetben, nem így Tóth Frenc, ám Madácsi sporttársnak ez sem nyerte el a tetszését. 78. perc - egy távoli átlövés nyomán zúgott el a labda Szabadi felett, majd a felső lécről vágódott a gólvonalra. Az innen magasan felpattanó labdát, Tóth, a kapust túlugorva a kapu bal oldalába fejelte. Hiába, mert a bíró ismét annulálta a teljesen szabályos hazai gólt.
Florin Nenad: - Nagy mezőnyfölényben játszottunk és rengeteg helyzetünk volt. Két gólt rúgtunk, ám a győzelemhez, úgy tűnik háromra lett volna szükség... Gojtán István: - Egy jó csapat ellen, a szív diadala volt az egy pont megszerzése.
Miközben sportszerű keretek között a versenypályákon, a Föld nevű bolygón minden táján, ádáz csatákat vívnak egymással a különböző nemzetek csapatai, versenyzői, békés körülmények között, emellett, tragikus, értelmetlen véres háborúk is zajlanak szerte a világon és a hadviselés legújabb formája, a terror söpör végig bolygónkon. Ma, a négy évvel ezelőtt, 2001. szeptember 11-én, megtörtént, USA elleni támadás áldozataira emlékezünk egykori honfitársunk, ma már USA állampolgárként Pittsburgh-ben élő Mendler Olivér 2001-ből származó beszámolójával.
„Bácsalmás mindig benne lesz útitervünkben"
New York-ból indultak volna Bácsalmásra...
2001. szeptember. Bácsalmás labdarúgása és az Internet hozta össze e sorok közreadóját, a két egykor bácsalmási, ma már USA állampolgárként Pittsburgh-ben (Pennsylvania) élő Mendler Olivérrel és unokabátyával, Temesy Lászlóval (New Jersey) az írás főszereplőivel. A kapcsolatfelvétel akkor kezdődött, amikor Mendler úr, unokabátya kérésének eleget téve, a hazai sporthírek után kutakodva, ráakadt a szárnyait bontogató Bács-Kun Sport weboldalra.
„Amikor felfedeztem a Gyaloglóban az Ön weboldalát és olvastam benne, hogy Bácsalmás és környéke labdarúgó-mérkőzéseinek eredményeit tervezi közölni, azonnal értesítettem New Jerseyben lakó unokabátyámat, Temesy Lászlót, aki 60-egynéhány évvel ezelőtt a bácsalmási csapat balszélsője volt és most is nagy érdeklődéssel követi a bácsalmási labdarúgócsapat eredményeit. Ő is nagyon örült a hírnek, mivel sokszor heteket vesz igénybe, mire olvashatja az eredményeket a Felső-Bácskában, amit nagyrészt a sporthírek végett járat. Gondolom, rajtunk kívül mások is vannak, akiknek örömet fog nyújtani az Ön tervezett weboldala."
A távolból érkezett email-re természetesen illő tisztelettel válaszoltam és a Bácsalmás sportjáról, különös tekintettel a labdarúgásról meglévő szerény ismereteimet is megosztottam a távolban élőkkel, a Bácsalmás sorsát ma is nyomon követő egykori honfitársainkkal. A válasz nem késlekedett.
„Kedves Földim! Nagyon szépen köszönöm kedves válaszlevelét és az ajánlatot a „80 év fekete-fehérben" elküldésére. Tegnap este beszéltem Laci unokabátyámmal és megtudtam, hogy neki már megvan az Ön könyve. Laci el fogja küldeni nekem az Ön könyvét a legközelebbi újságcsomag-küldeményében. A kettőnk közül tulajdonképpen Laci az, aki szenvedélyesen követi a bácsalmási labdarúgócsapat eredményeit, és az ő kérésére történt, hogy keresgéltem az Internetben... Nézegetem a bácsalmási labdarúgócsapat 1939-ben készült felvételét (Bácsalmás, Fejezetek egy felső-bácskai kisváros történetéből, 210. oldal) és önkéntelenül felmerül bennem a kérdés: Vajon a Lacin kívül él-e még valaki ebből a csapatból? Hála Istennek, Laci kitűnő egészségben van.
Illőnek tartom, hogy pár szót írjak magamról. A bácsalmási polgári iskola elvégzése után (1941) Szabadkán jártam iskolába, családunk is odaköltözött. 1944 őszén hagytuk el Szabadkát, 1949-ig menekülttáborban éltünk, Ausztriában, 1949 szeptemberében kerültünk ki Amerikába, Pittsburgh egyik külvárosába, közel mostani lakóhelyünkhöz, Munhall-hoz. 1955-ben, gépészmérnöki diplomával állást kaptam a pittsburghi Westinghouse Electric cégnél, ahol nyugdíjba menésemig (1991) nukleáris erőműtelepek biztonsági kérdéseinek vizsgálatával foglalkoztam. 1973-ban látogattam először haza (Bácsalmásra), feleségemmel és három gyerekkel. Azóta hatszor jártam odahaza, legutóbb két évvel ezelőtt. Rokonaim Bácsalmáson sajnos már csak a temetőben vannak. De azért, ha Magyarországra megyünk, Bácsalmás mindig benne lesz az útitervünkben. Mielőtt zárom soraimat, kérem, írja meg, milyen eredménnyel végződött múlt vasárnap a meccs Hartán. Telefonon fogom továbbítani a hírt unokabátyámnak."
A válasz és viszontválasz ezúttal sem maradt el.
„Kedves Földim! Temesy Laci és a magam nevében köszönöm az almási labdarúgás eredményeiről beszámoló kedves levelét. Valóban rémesen végződött a tavaszi sorozat! Vajon miben rejlik az oka (rejlenek az okai) a bácsalmási labdarúgócsapat hanyatlásának? Nincsen megfelelő emberanyag? Nem treníroznak eleget? Hiányzik a lelkesedés? Úgy értettem Lacitól, hogy évek óta gyengén szerepelnek az 'almásiak. Az ember gondolná, hogy az ifjúsági bajnokcsapatból jöhetne rövidesen nagyszerű utánpótlás. Ha nem tévedek, a PVSE kiesése a megyei I. osztályból kiesést jelent az ifjúsági csapat számára is. Ez igazán szomorú lenne."
A labdarúgásról szóló „tudósítás" ismét elindult kontinenseket átívelő útján, ám a Temesy László egykori játékostársairól információt gyűjteni hosszabb időt vett igénybe. Szeptember elején ezzel kapcsolatban is összeállt a kép. Aztán jött szeptember 11-e, amikor megtörtént az USA elleni terrortámadás. A levél ismét elindult hosszú útjára és a válasz most sem késlekedett.
„Munhall, 2001. szeptember 17. Köszönöm kedves levelét - a foci-beszámolót, a képeket, és Temesy László unokabátyám egykori játéktársai utáni nyomozását - és köszönöm a hogylétünk utáni érdeklődését a szeptember 11-én történt rettenetes terrorcselekménnyel kapcsolatban. Leveléről másolatot készítettem Lacinak, amit postázni fogok neki. Laci és felesége éppen szeptember 11-én délután indultak volna Malév-vel Magyarországra, ami persze nem sikerült. Szeptember 10-én még telefonáltam Lacinak, hogy értesítsem a bácsalmási csapat mérkőzéseinek programjáról, amit az Ön „Margit, mutass valamit..." cikke végén találtam. A repülőjáratok jelenlegi bizonytalansága miatt aztán lemondtak az idei hazalátogatásról. Sajnálom, mert mindig ellátogat Bácsalmásra is, és nagyon érdekelnek engem a beszámolói (mi újat látott, kikkel találkozott stb.). Laci említette, hogy szándékában volt Önt is felkeresni. Emlékszem, hogy korábbi hazalátogatásaikor alkalma volt beszélni Száll Imrével (Zoltán édesapjával) és a későbbi csapatban kapusként szereplő Harci Józseffel, akinek elhunytáról a Felső-Bácska áprilisi számából értesültünk.
A szeptember 11-én történt ördögi terrortámadás természetesen nagy felháborodást keltett Amerikában és a világ minden tisztességes népében. A CNN hírközlései és képei erről a tömeggyilkosságról jót tesznek, hiszen nemcsak Amerikát gyűlölik ezek a fanatikusok, hanem az egész nyugati civilizációt. Mondhatom, nem keletkezett pánik az országban. Nagy a szomorúság, és nagy az együttérzés azokkal, akiknek szeretteik áldozatul estek. És nagy a fanatikusokkal szembeni harag. Zászlók jelentek meg mindenütt a házakon, spontán módon. A nép túlnyomó többsége támogatja az elnököt abban a szándékában, hogy hadjáratot indítson a terroristák és azok pénzelői és rejtegetői ellen. Szinte jól esik látni most a republikánus és a demokrata párt vezetőinek az együttműködését, megszűnt a korábbi marakodásuk a költségvetéssel kapcsolatban és $40 milliárdot szavaztak meg a támadásból eredő szükséges kiadások fedezésére.
A Pennsylvaniaban lezuhant gépről mi is csak a TV-ből értesültünk. A lezuhanás helye (Shanksville, Somerset megyében) kb. 130 km-re van tőlünk, délkeleti irányban. Az utasok közül valaki értesült telefonon keresztül a World Trade Center megtámadásáról és mondta a feleségének, hogy cselekedni fognak. Valószínű, hogy nagy tusakodás közepette zuhant le a gép és, mint Ön is írta, feltételezik, hogy valamelyik washingtoni intézmény volt a terroristák célpontja.
Még egyszer köszönöm kedves levelét, és kívánom a legjobbakat Önnek és családjának a magam és Temesy László nevében Mendler Olivér
Részlet Az ezredvég sportja kiadványból.
Bács-Kun Sport