PRO-SPORT

Bács-Kun Sport - Bácsalmás, Kunbaja és környéke sportja - folytatás: 2011./XVI. évfolyam Labdarúgás, Kézilabda, Asztalitenisz, Cselgáncs, Diáksport, BSC 1913-2013.

Nyolcvanéves Kunbaja Sportegyesülete

1916-1996.

I. fejezet: A napfényes Bácskában

Játéktér-1.
 

1991. augusztus: Hetvenötéves Kunbaja Sportegyesülete. Az ekkor lejátszott Kunbaja-Hódmezővásárhely mérkőzés nem hozott újabb kupasikert a megyei második osztályban szereplő kunbajai labdarúgócsapatnak. Az NB II-es ellenfelükkel szemben gól nélküli első félidő után tisztes, 2-0-s vereséget szenvedtek. A patinás, 75 éves múltra visszatekintő egyesület labdarúgói az eddigi neves csapatok búcsúztatásával az ünnepi alkalomhoz méltó eredményekkel tették emlékezetessé az évfordulót.

A Magyar Köztársaság Kupában elszenvedett vereség nemcsak egy dicső kupamenetelést zárt le. A csapat előtt álló 1991-92-es bajnoki évről szőtt álmok sem olyan rózsásak, mint ahogy a hagyományok alapján erre számítani lehetett volna. Egy szép korszak zárult le a kunbajai sportban, ezen belül a labdarúgók életében.

Eddig az a hír járta a labdarúgókról: ha egy kicsit komolyabban vennék a bajnokságot, a bajnoki címre, a magasabb osztályra is jogosan pályázhatnának. Azonban a következő idényben a jelentősebb és a kevésbé jó játékosok közül többen vidéken folytatják pályafutásukat. Így, már csak ezért sem szőttek álmokat az új idény előtt a majdani esetleges feljutásról.

A már említett emlékezetes kupamérkőzés után, az 1991-92-es bajnoki év nyitánya előtt Nagy István az egyesület elnöke így nyilatkozott a jövőről.

- Az újabb kupasikert nem tudjuk garantálni, - vélekedett az elnök, - bár az idén már negyedik alkalommal kerültünk be az országos selejtezőbe. Legyőztünk számtalan nálunk nevesebb, köztük több NB-s együttest is. Az idén egyébként a szakosztályunkból 19 (!) különböző korú játékos távozott. Révész Zsolt után öccse Gábor és Wettstein Róbert is Bácsalmásra igazolt, a PVSE színeiben játszanak tovább. (Többen Csikérián és ugyancsak Bácsalmáson az Old Boys-ban kergetik a labdát. pk.) Mielőtt valaki arra gondolna, hogy pánik hangulat van a szakosztályban, sietve leszögezem: erről szó sincs! Még mindig marad annyi jó játékosunk, hogy jól szerepeljünk a bajnokságban. Igaz, nem a bajnoki címért szállunk majd harcba, bár ez nálunk, anyagi helyzetünkből kifolyólag soha nem volt cél. Még akkor sem, amikor a játékos állományunk tudása alapján erre is jogosan pályázhattunk volna. Az biztos, hogy az edzésre járás soha nem volt ilyen jó, mint most. Ezzel együtt az is tény: az eddigiekkel ellentétben, amikor a Révész testvérek és Wettstein Robi tartotta tűz alatt az ellenfelek kapuját, most a védekezésben kell majd többször jeleskednünk.

A bajnokság őszi eredményei alapján, ha a hagyományokat nézzük, szemben az elnök véleményével, akár pánik hangulat is lehetne, de nincs. A teljesítmény értékelése kapcsán még dicsérő szóval is illetik a játékosokat, hiszen a betervezett 12 ponttal szemben eggyel többet gyűjtöttek össze. Azt már csak én teszem hozzá: a „bravúr" nagyobb is lehetett volna, ha mondjuk csak hat pontot, terveznek. Azonban önkritikusan azt is megállapították: a hazai pályán lejátszott mérkőzések mérlegén javítani kell a tavasszal. Meg a csapategységen. A jó csapatszellem kialakulására jótékony hatással lenne egy kiadós győzelmi sorozat, ám ez hiányzik. Így marad az állandó torzsalkodás, a hiányos edzésre járás, ami ismét csak az eredménytelenség felé taszítja a csapatot. A sportvezetők, ahogy összegzésként megfogalmazták: a morzsányi pozitívum nem tehet senkit megelégedetté!

Hát, nem. Lenne mit tenni. Ezt tudja Pásztor Ferenc edző is. Még a hogyanra is lenne elképzelése, ám lassan nincs kivel, nincs miből a tettek mezejére lépni. A kunbajai játékosok java része már nem a településen focizik. Az egyesület egyetlen támogatója a helyi önkormányzat, pedig csak szűkösen tudja biztosítani a működéshez szükséges anyagi feltételt. Mondván: a település egyéb, a sportnál fontosabb (?) dolgaira is alig futja. Hol van már az „Ági van?"- időszak? Tovatűnt, mint a kunbajai régi idők focija.

Nem csoda hát, hogy a csapat 1992 tavaszán, az 1992-93. évi Magyar Kupa megyei selejtezőinek első fordulójában a hagyományokhoz méltatlanul kiesik a további küzdelmekből. Vereséget szenvedtek a megyei III. osztályban szerénykedő Madarastól. Madaras - Kunbaja 1-0 (0-0). Góllövő: Gulyás. A kiesés még akkor is meglepetés számba ment, hogy mindenki tudta: ez a csapat már nem az a csapat, amely nem régen még sikert, sikerre halmozott a kupában. Ilyen alapon semmi meglepő nincs abban, hogy az 1991-92. évi megyei II. osztály Déli csoportjában a Kunbaja legénysége a mezőny alsó harmadában végez a bajnokság végén.

Az 1992-93. évi bajnokságot is az előző évihez hasonló sikertelenséggel játsszák végig.  A 12. helyen végeznek 25 ponttal, ami 42 százalékos teljesítményt jelent.(30 mérkőzés, 7 győzelem, 11 döntetlen, 12 vereség, 29-43-as gólkülönbség)

Az 1993-94. évi pontvadászatot is a már említett szellemben és feltételekkel kezdi a Kunbaja együttese, ami az őszi idény végén a már „megszokott" szerény helyezés elérését teszi lehetővé. Semmi jóval nem kecsegtetve a labdarúgást még mindig érdeklődve nyomon követő kunbajai szurkolókat. Akik közül ma már többen csak a csodában bíznak, amelynek segítségével ismét régi fényében tündökölhet Kunbaja labdarúgása. Ám, mint tudjuk, a csoda erre is ritka tünemény.

Az egyesület keretében azért olyan szakosztály is működik, amelynél szintén nem dúskálnak az anyagi javakban, ennek ellenére sorozatban szállítják a jobbnál jobb eredményeket. Ez a szakosztály a cselgáncsozóké. Most, róluk szól a következő írás, miközben a téli szünetben a labdarúgók a „csodára" várva „jól" megérdemelt pihenőjüket töltik a tavaszi folytatás előtt.

Cselgáncsbázis Kunbaján. Régen, az alig kétezer lakosú település sportját a kézilabda és labdarúgás jelentette. E sportágakban elért eredmények öregbítették ennek az Isten háta mögötti községnek a jó hírét. Ám az utóbbi időkben már csak az 1988-ban alapított cselgáncsszakosztály versenyzői szállítják a jobbnál jobb, értékesebb eredményeket. Nem mellékes szempontként hasznos, embert próbáló elfoglaltságot nyújt a település fiatalságának.

A judo club alapításában, az akkori elnök Nagy István, Óbéri János és Kovács Mihály edzők, valamint az elképzelések megvalósításában jó partnernek bizonyuló Kocsi István és Havasi Sándor elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az említettek aztán a szülőkkel összefogva (a szakosztályt gyerekek alkotják) időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve a cselgáncssport egyik vidéki fellegvárát hozták létre.

Az apró tornaszoba falai közül több neves versenyző került ki, és ez a település helyzetéből kifolyólag szó szerint értendő. Tanulmányi okok miatt az általános iskola után, már neves versenyzőként más településen, más egyesületben sportolnak tovább. Például ifjabb Óbéri János és ifjabb Kocsi István a Budapesti Honvédba, Csehó Imre a KSI-be, már magyar bajnokként kerültek. Cziczinger Szilvia pedig diákolimpiai bajnokként a Bajai Judo Club-ban versenyez tovább, de baján judozik már Gálfi Anita is.

A tehetségek felszínre kerülése, az utánpótlás nevelése az óvodás kortól kezdve folyamatos, töretlen. Csörgő Krisztián, Hambalkó Róbert, Varga Róbert - valamennyien alapító tagok, diákolimpiai bajnokok, zöldöves cselgáncsozók - ma is (1994. március. pk.) eredményes sportolói a klubnak. Azonban hamarosan ők is új egyesületben folytatják pályafutásukat. Krisztián 1994 szeptemberétől a győri „Rendőr-akadémián" tanul tovább és a helyi Dózsa színeiben versenyez. Robi, a Párizs bajnoka címet is kivívó versenyző a Budapesti Honvédba készül. A kis Varga Szegedre tart, testnevelő tanár szeretne lenni. Gálfi Lívia viszont marad. Ő a bácsalmási hatosztályos gimnáziumban tanul tovább, így nincs akadálya annak, hogy továbbra is hazai színekben versenyezzen.

Az, hogy a versenyzők kényszer pályán mozogva kénytelenek eligazolni, csak az egyik gond Kunbaján mondja Havasi Sándor, nagyobb gond az egyre növekvő működési költségek fedezése. Bár, a kiváló nevelőmunkát elismerő költségtérítések enyhítenék anyagi gondjaikat, ám ezekből az átigazolások során semmi sem realizálódik. Persze megtehetnék, hogy az átigazolási lapot nem írják alá a nevelési költség megfizetéséig, de ezzel a jogukkal, a gyerekek érdekében nem élnek. A fogadó egyesületek kihasználják helyzeti előnyüket, és nem fizetnek.

Hát így néz ki az utánpótlás nevelése hazánkban. Vannak helyek, mint például Kunbaján, ahol magas színvonalú munkával kiváló versenyzőket nevelnek, majd más egyesületek learatják a babért. Félő, hogy nem is olyan sokára, már fizetnének ők boldogan, de már nem lesz kinek. A tehetségek sorát kinevelő egyesületek az anyagi feltételek hiánya miatt sorra megszűnnek.

*Kunbaja cselgáncsozói úgy jártak Európában, mint más a Bácskában. A képen francia versenyzők társaságában láthatók.

Kunbaján, mint a fentiekből kitűnik, az anyagi nehézségek ellenére egyelőre még eredményesen tevékenykednek.

A kézilabdázás, mint versenysport már ki tudja mikor megszűnt a községben. Megközelítőleg akkor, amikor Bajusz Péter Soltvadkertre távozott. A labdarúgók pedig most, 1994 tavaszán a múlthoz méltatlan szerep eljátszására készülnek a megyei II. osztályban. Legalább is az ősszel lejátszott mérkőzéseken elért eredmények után még úgy tűnt.

A cél szentesíti az eszközt. A csoda bekövetkezett. Kunbaja labdarúgása a téli szünetben akkor még merésznek tűnő tervek középpontjába került. Az eddig csak az önkormányzat által szűkösen támogatott szakosztály, Halász István személyében komoly mecénásra talált. A közismert vállalkozó a támogatása ellenében óriási célokat tűzött ki a csapat elé. Az 1994-95. évi bajnokság végén, az első helyen kell végezniük. Távolabbi célként pedig, az alig kétezer lakosú Kunbaja rangjához mérten óriási tettnek számító, stabil NB II-es csapat kialakítását jelölte meg.

Az, hogy Halász István milyen érdekből cselekedett, nem témája ennek az írásnak, azt viszont megjegyzem: 1994 a helyhatósági választások éve, amikor a polgármesteri székért Halász István is ringbe szállt. Az meg már talán a véletlen műve, hogy Krizsán István polgármesterrel szemben, aki egyben a sportegyesület elnöke is. Kunbaján és talán hazánk más településein is, még mai állapotában is a legnépszerűbb sportág a labdarúgás. Tehát, ha valaki, valahol olyat tesz, mint Halász István, méltán számíthat a népszerűségre, a választó polgárok támogató szavazataira.

Azonban maradjunk a sportnál. Kunbaján az utóbbi években a labdarúgók által elért eredmények méltatlanok a hagyományokhoz. Halász István kellő anyagi háttérrel, szakítva az eddigi megkövesedett sportvezetői gyakorlattal, a tettek mezejére lépett. Pásztor Ferenc edző helyett, a bácsalmási Zsivanov Ferencre bízta a szakmai munkát. Több látványos igazolással elkezdődött a csapatépítés, majd később, a pálya és az öltözők felújításával folytatódott a merésznek tűnő célok eléréséhez szükséges feltételek megteremtése.

Érdekes módon élték meg ezt a kunbajai változásokat, például Bácsalmáson is. A PVSE labdarúgócsapata az ötödik helyezés eléréséért küzdött a megyei első osztályban, amire jó eséllyel pályáztak az őszi teljesítményük alapján. A tavaszi ötödik forduló után azonban Révész Gábor és Szalai Tibor visszaigazolt Kunbajára. Olyan gyorsan, hogy a hétvégén még bácsalmási színekben pályára lépő játékosok távozásáról az edző Viszmeg István csak a mérkőzést követő első edzésen értesült.

- Lefejezték a gárdát - vélekedett Viszmeg István az edző, - de azért kiesési gondjaink nem lesznek. Az előkelő ötödik helyezésről azonban kénytelenek leszünk lemondani.

- Az amatőr labdarúgókra vonatkozó szabályok szerint, - értékeli a kialakult helyzetet Kerényi Béla a PVSE ügyvezető elnöke, - az ilyen státuszban lévő játékosok oda igazolnak, ahová akarnak. Nem tehetünk ellene semmit. Anyagiak tekintetében nem tudunk, és nem is akarunk versenyre kelni Kunbajával.

Az 1994 tavaszán bekövetkezett változásoknak köszönhetően a testileg, lelkileg és nem utolsó sorban anyagilag megerősödött kunbajai gárda, olyan tavaszt produkált, amely alapján már jogosan pályázhatnak az 1994-95. évi bajnoki címre a megyei második osztály déli csoportjában. A jó tavaszi eredmények következtében az 1993-94. évi bajnokságban a hetedik helyen végeztek 32 ponttal, ami 53 százalékos teljesítményt jelent. (13 győzelem, 6 döntetlen, 11 vereség, 54-45-ös gólkülönbség).

A 30 mérkőzés során szerepelt játékosok neve, (zárójelben a kiemelkedő teljesítmények, illetve a játékos által szerzett gólok száma olvasható). Szalai Tibor (8,9), Szőke István (7,-), Révész Gábor(6,9), Varga Mihály (4,8), Csipak János (4,6), Wettstein Róbert (3,7), Zámbó András (3,4), Popov Mirko (3,2), Hebők Antal(3,1), Kálmán Attila (3,1), Petrekanics Zoltán (3,-), Baumhackl Zsolt(1,3), Fülöp (1,2), Simon Tibor (1,1), Kiss László (1,-), Pekker (1,-), Sáfár Csaba(1,-), Nagy István (1,-), Berghoffer (-,1).

A kocka el van vetve! Kunbaja együttese egy olyan időszak kezdete előtt áll, amely példa nélküli hazánk sporttörténetében. Legalább is az osztályváltások módjának tekintetében, bár ekkor még a feljutás normál menetétől eltérő lehetőségek kihasználása nem szerepelt a már vázolt célok elérésében.

Az viszont tény: Kunbaja labdarúgó együttese az egyesület alapításának 80. évfordulóján a Nemzeti Bajnokság III. osztályában szerepel. A következő oldalakon az ide vezető út egy-egy állomása villan fel az olvasó előtt.


* Kunbaja Önkormányzatára munkaidőn túl is lehet támaszkodni

Folyt.köv.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 136
Tegnapi: 349
Heti: 777
Havi: 7 908
Össz.: 2 138 004

Látogatottság növelés
Oldal: Kunbaja Sportja: A napfényes Bácskában. I. fejezet
PRO-SPORT - © 2008 - 2024 - pro-sport.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »