Bács-Kun SpJrt -1

Bács-Kun SpJrt -1

Mínusz egy

No nem kell megijedni, semmi rosszat nem akar kifejezni a cím. Sőt! Csupa jót. Bár az 1998-99-es bajnoki év végén megjelent utolsó számban (IV. évfolyam, 20. szám) már elbúcsúztunk Bácsalmás (és a környező települések) sportjától, a visszajelzések alapján úgy tűnik, hamar. Most, ha nem is folytatódik a Bács-Kun Sport kézzel fogható formája, de egy ráadást mindenképpen megérdemelnek az utolsó szám után történt események. (bár, ahogy látom ennek már soha nem leszvége)

Először is többen szóvá tették, hogy a jövő útját jelentő információs sztrádán, az Interneten hiába keresték a Bács-Kun Sport aktuális számait, nem találták. Nos, amellett, hogy ez az érdeklődés jól esett, el kell mondani, hogy nem is találhatták, hiszen egyelőre csak annak formája létezik, az elképzelés megvalósítása az elkövetkező hónapok feladata lesz, de lesz.

Másodszor, az elmúlt bajnoki év értékeléséből kimaradt a szomszédvár Kunbaja labdarúgó-csapatának értékelése, illetve a nagy jövés-menés közben elvarratlan szálak maradtak mindkét együttes (PVSE, Kunbaja) körül.

Harmadszor a megyei serdülő bajnokságban negyedik helyen végzett csapatról alkotott kép sem lenne teljes, ha a döntő körülményeiről nem adnánk közre egy hiteles szemtanú ott gyűjtött tapasztalatait.

Negyedszer, Bácsalmáson az idén már másodszor rendezték meg a Testvérvárosok Tornáját (TLT) ifjúsági csapatok részvételével és itt is szép PVSE siker született.

És végül, ahogy a PVSE felnőtt csapata elindult az új évezred felé... 

Jánoshalma - Bácsalmás 3-4 (2-2)

A könnyű lovasság diadalmaskodott a nehéz tüzérség felett

A Jánoshalmán lejátszott bajnoki mérkőzés tulajdonképpen ennek a számnak az eseményei közül az utolsó történet, így aztán még azt is megkockáztatom, hogy lelövöm a poént, de ez olyan esemény volt, amely megérdemli, hogy az első helyre kerüljön. Ezzel kapcsolatban már csak az volt nagyobb szenzáció, hogy a Jánoshalmán lejátszott mérkőzésre népes almási szurkoló tábor látogatott el, és ami még nagyobb szenzáció, régen hallott gyakori tapssal honorálta a fiúk kilencvenperces, látványos játékát, legfőképpen az első mérkőzésen aratott első győzelmét.

Jánoshalma - Bácsalmás 1-0 (0-0)

Kikapott a címvédő Bácsalmás

A PVSE csapatából hiányzott Tóth Csaba, Gergely Gábor, Páhor Zsolt, Körmöczi Roland, akik ma már a felnőttek között bizonyítják kiváló képességeiket, de nem ezért szenvedett vereséget a PVSE. Azon túl, hogy kimaradt egy büntető, a vereség illetve a JSE győzelme annak köszönhető, hogy a kapujukat Tornyai Zoltán szenzációs formában védte, így a tizenegyest is.

Testvérvárosok Tornája 1999.

Kupagyőztes a bajnokcsapat

A Bácsalmáson, július 31-én második alkalommal megrendezett Testvérvárosok Tornáján hazai győzelem született. Az egynaposra sikeredett torna eredményhirdetése alkalmával köszöntötték a megyei ifjúsági bajnokságban első helyen végzett együttest is. Az aranyérmeket dr. Fenyvesi Máté országgyűlési képviselő, a Ferencváros ügyvezető elnöke, Tóth Árpád polgármester társaságában nyújtotta át. Ekkor vehette át a korosztály megyei gólkirálya Csőke Attila a címmel járó aranylabdát is.

Vendégoldal

Tataházán emelik a mércét

Tataháza megyei III. osztályú labdarúgói az elmúlt évi bajnokságban kivívott ötödik helyezés után, az idén további igazolásokkal megerősítve a dobogós helyezések egyikéért küzd az 1999/2000-es bajnokságban. Ahogy Matus László nyilatkozott a csapatot képesnek tartja akár a bajnoki cím kivívására is, ám a bronzérem sem jelentene tragédiát.

Kunbaja - Solt 3-4 (3-3)

Kunbaján a helyzet változatlan

A Kunbaja együttese a tavalyi mínusz tizennégy ponttal csökkentett teljesítmény után új reményekkel, új igazolásokkal vágott neki az új bajnoki évnek, az új taktika megvalósításának. Nos, az első próbatételből ítélve, ez utóbbiban még nem sikerült igazán a váltás. Hiszen, bár továbbra is sok gólt lőnek, de sokat is kapnak. >>>

Bács-Kun SpJrt -1

15. Kunbaja 32, 13, 5, 14, 65-88, 30 (44-14) pont

Játékuk a foci lényegéről, a gólról szól

Kunbaja játéka üde színfolt Az 1999/98-as megyei első osztály mezőnyének üde színfoltja volt a Kunbaja újonc együttese. Ez annak köszönhető, hogy a játékuk a foci lényegéről, a gólról, sőt a gólokról szólt. Ennek megfelelően a támadójátékban jeleskedtek igazán (64 gól), ami persze óhatatlanul magában hordozta a sok kapott gólt is (88). A jól bevált játékuknak köszönhetően 25 pontot kasszíroztak az ősszel, amellyel vastagon túlteljesítve a célkitűzést a 11. helyen tértek pihenőre. Nem így a szövetség, amely a téli szünetben meghozott határozatával részt kért a sikerből. Előbb 15, majd Kunszentmiklós visszalépése folytán csak 14 pont erejéig. (Sáfár Csaba jogosulatlan játéka miatt.)

Kunbaján tanultak az esetből. És Kecskeméten? Bár Kunbaján ma már nem foglalkoztat senkit az eset, ennek tanulságaiból okultak, azért e sorok szerzője még mindig fenntartja azt a véleményét, hogy a szövetségnek olyan hivatalnak kellene lenni, amely a csapatokért van és nem fordítva. Ami annyit jelent, hogy például a Kunbajával kapcsolatban kialakult ügyekhez hasonlókat inkább meg kellene előzni már a játékengedélyek kiadásánál, mintsem az elkövetett csalást szankcionálni majd valamikor a bajnokság derekán. Bár a csalási szándékot nagyon nehéz olyan esetben feltételezni, amikor az illetékes egyesület gyanútlanul, hétszer kér, és hétszer kap játékengedélyt a vétkes játékosa számára.

A pályán jól játszottak Nos, a Kunbaja vesztét sokan sokféle képen megjósolták, ám a fenti kitétel nem szerepelt a listán. Kezdődött mindjárt azzal, hogy a megyei második osztályban kivívott bajnoki cím után, lemondott Gálfi Imre, a csapatot a megyei első osztályba navigáló edző. Mondván, azért mert a csapat a megyei második osztályban kiharcolt bajnoki címével kifutotta formáját. Természetesen ez nem helytálló, nem ezért mondott le. Amit az is bizonyít, bár az elvárásoktól egyáltalán nem maradt el a helyére került Papp Mihály edző, a nyári felkészülést követően csak a nyolcadik fordulóig irányíthatta a Kunbaja csapatát. A vezetőség hívó szavára Gálfi ismét csatasorba állt

A kunbajai sikerek annak köszönhetők, hogy a nem túlságosan bő játékos-állományból (ősszel 18, tavasszal 17 játékosból) összeállított legjobbnak vélt csapat már évek óta együtt játszik, az összetétele alig változott. Nos, volt, aki ebben is a bukás lehetőségét látta. Úgymond, majd összeomlik a Kunbaja, ha jönnek a sérülések, kiállítások. Jó lesz, ha egyáltalán ki tudnak állítani egy csapatra való játékost. Nos, a sérülések, eltiltások, ha módjával is, de jöttek menetrendszerűen, de a csapat bármilyen összeállításban is lépett pályára csaknem akart összezuhanni.

Révész húsz góllal az élmezőnyben Abban is a Kunbaja összeomlását látták sokan, hogy Révész Gábor személyében csak egy vérbeli csatárral rendelkezik az együttes, akit ha kikapcsolnak a játékból, nem lesz, aki gólt lőjön. Nos, Kunbaja 64 gólt hozott össze. Révész pedig annak ellenére, hogy mindig megpróbálták lehetetlenné tenni, 20 remekbe szabott gólt termelt az ellenfelek kapujába. Aztán volt olyan is, amikor az őrzőjében valóban emberére akadt, de akkor jött Kiss Róbert (10), Wettstein Róbert (9) vagy a jó „öreg" Zámbó András (7). Tehát Révész kikapcsolása sem okozott problémát a Kunbaja játékában.

Nem így, legalábbis tudat alatt, a pontlevonás, majd a tavaszi kedvezőtlen sorsolás. Bár a tavaszi idény előtt úgy nyilatkoztak Kunbaján, hogy az említettek nem foglalkoztatják a játékosokat és az őszi idényben a pályán elért teljesítmény megismétlésére készülnek. Nos, az említett vélekedés ellenére, nem az újabb 25, még az 5 pont begyűjtése is veszélybe került. A tavaszi első hét mérkőzés mérlege 6 vereség, ezeken 2-30-as gólkülönbség és pusztán csak 1 győzelem (4-0!), ez viszont épen a bajnok Hajós ellen. A további kilenc tavaszi mérkőzésen, egy kis „elbeszélgetést" követően ismét beindult a henger: 5 győzelem és egy döntetlen mellett, már csak három vereség volt a mérleg. Bár továbbra is sok gólt kaptak (23), de a Kunbaja még többet (24) rúgott. A kedvezőtlen körülmények ellenére is úrrá lettek a kilátástalan helyzeten és teljesítették az indulásnál kitűzött célt, a megyei I. osztályban maradást. A 44 helyett 30 ponttal is.

- A tavaszi első hét mérkőzés után tapasztalt letörtséget, az egyesek részéről a megyei második osztály felé kacsingatást sikerült felszámolni, ennek köszönhetően a tavaszi idény második felében már ismét az ősszel tapasztalt hozzáállással és azon a színvonalon játszott a csapat. A kapusok, Sólya és Takács a sok kapott gól ellenére is megfelelően látta el feladatát. A mezőnyjátékosok közül különösen Kálmán Attila, Pálosi László, Révész Gábor és az idény második felében Wettstein Róbert tűnt ki a játékával. Az idény végén a visszavonulás mellett döntött Varga Mihály csapatkapitány és Zámbó András, utóbbi a játékvezetésben szeretne kitűnni a jövőben. Nekik ez úton is megköszönöm a Kunbaja labdarúgásában eddig végzett munkájukat, játékukat. Rajtuk kívül Kiss Róbert, Kiskőrössel, Pálosi László Mélykúttal folytat tárgyalást az átigazolásról. A távozók pótlására tárgyalásban állunk több játékossal is, ám döntés még nem született. - értékelte a helyzetet Gálfi Imre edző.

Bács-Kun SpJrt -1

Kunbaja - Solt 3-4 (1-2)

Kunbaján a helyzet változatlan

Kivételek Már annyiban, hogy a visszavonult Varga Mihályon és Zámbó Andráson kívül, csak Pálosi László távozott a csapatból, aki Mélykúton folytatja pályafutását. Ha felépül sérüléséből. Nagy nyeresége a csapatnak, hogy Kiss Róbert, aki az utolsó pillanatig a Kiskőrössel tárgyalt, mégsem távozik. Erősítésként leigazolták Bácsalmásról Mohácsi Attilát és Majoros Zsoltot, akik mindjárt a kezdőcsapatban mutatkoztak be. Nem így Mirkó Popov és Torma Krisztián, akikről lapzártáig nem sikerült kideríteni miért nem játszottak. Balla Csabát viszont nem igazolták le, ám a vele kapcsolatos eseményeket lásd a JSE-PVSE 3-4-es mérkőzés krónikájánál.

Hajszálpontosan, mint tavaly 1999-2000-es megyei első osztály első forduló, 1999. Augusztus 8. Kunbaja. 300 néző. Vezette: Wittman, Horváth, Márton.

Kunbaja: Takács (Sólya) - Mohácsi, Kiss L., Majoros, Agócs, Simon, Kiss R., Wettstein, Hajdú (Kálmán), Révész, Csipak (Berghoffer). Edző: Gálfi Imre. Solt: Sági - Horváth (Gallai), Lukács, Virágh, László, Hutvágner (Szellák), Fink, Németh, Guba, Freppán, Bécs. Edző: Freppán György. Gólszerző: Révész 2, Kiss Róbert illetve Guba (11-esből), Bécs 2, László.

Gubából több van Solton A gólkülönbséget nézve az egy évvel, ezelőtti eredménnyel vonultak le a csapatok a pályáról. Kiss Róbert és László most is eredményes volt. Két gólt lőtt a mesterlövészek versenyében tavaly a mezőny élcsoportjában végző hazai játékos Révész Gábor, sajnos Bécs is hasonló erényeket csillogtatott. Hogy mi döntött a mérkőzésen? Talán a guba? Vagy inkább a Guba! Amíg Kunbaján kevés a guba, Solton akadt egy és büntetőből szerzett góljával eldöntötte a mérkőzés három pontjának sorsát.

A Kunbaja a félidei 1-2 után még pihent egy kicsinykét, majd a solti harmadik gól után neki durálták magukat és a 80. Percben egyenlítettek. Már csak 4 percet kellett volna kihúzni a mérkőzés végéig, amikor a Solt ismét eredményes volt és ezzel beállította a tavaly is kialakult 3-4-es végeredményt.

LLLLJJJJJJJJJJJKKLLLLL Bács-Kun SpJrt -1

Kupagyőztes a PVSE bajnokcsapata

Bácsalmáson idén már második alkalommal rendezték meg ifjúsági labdarúgó csapatok számára a Testvérvárosok Tornáját. A rendezvény hangulatát növelte, hogy a megyei bajnokságban első helyen végzett PVSE ifjúsági gárdáját is a torna keretében köszöntötték. Nem a rendezőkön múlott, hogy a két naposra tervezett sportesemény végül egynaposra zsugorodott. A németországi Backnang együttese az utolsó pillanatban lemondta a részvételt.

 Ettől függetlenül, a házi gazda PVSE bajnokcsapata, a kupavédő szlovákiai Nagymegyer és a horvátországi Bizovác együtteseinek társaságában színvonalas mérkőzéseken bizonyították kiváló képességeiket. A mérkőzéseket a helyi Foci Játékvezető Egyesület képviselői, Balázs Golyó József, Dervalics Róbert és Gyetvai Lajos vezették.

A nyitómérkőzésen a két vendégcsapat megosztozott a pontokon: Nagymegyer - Bizovác 1-1 (0-0). Gólszerző: Buka illetve Bosnyák. A folytatásban a PVSE bajnokcsapata tetszetős, legfőképpen eredményes játékkal lepte meg ellenfeleit. Két győzelmével visszahódította a kupát Nagymegyer gárdájától. Bácsalmás - Bizovác 2-1 (0-0). Gólszerző: Szemán, Gergely illetve Kuna. Bácsalmás - Nagymegyer 2-1 (1-0). Gólszerző: Berényi, Csőke illetve Buka. Miután a PVSE együttese mögött abszolút holtverseny alakult ki, az érdekelt két csapat tizenegyes rúgásokkal döntött a második hely sorsáról. Ebben a próbatételben Nagymegyer bizonyult jobbnak és a második helyen végzett, megelőzve Bizovác együttesét. A rendezők dolgát „megkönnyítette", hogy az ünnepelt együttes, egyben a torna győztese is. A köszöntő beszédeket követően a bajnoki aranyakat és a díszes serleget dr. Fenyvesi Máté a körzet országgyűlési képviselője, a Ferencváros ügyvezető elnöke, Tóth Árpád helyi polgármester társaságában nyújtotta át a bajnokcsapat tagjainak és edzőjének. Ekkor kapta meg a legjobb megyei góllövőnek felajánlott aranylabdát Csőke Attila a PVSE gólkirálya. A Testvérvárosok Tornáján kitűnt sok kiváló játékos közül hárman különdíjat vehettek át. A legjobb góllövő: Buka Pál (Nagymegyer), a legjobb mezőnyjátékos: Kresimir Kuna (Bizovác), illetve a legjobb kapus: Bodrogi Kornél (Bácsalmás).

Bács-Kun SpJrt -1

Minden út Tataházára vezet

I. Rész 1999. február Tataházán öt évvel ez előtt a labdarúgó-szakosztály által szervezett fórum keretében igen kritikus vélemények hangzottak el a település sportéletével, főleg labdarúgásával kapcsolatban. „Kevés az önkormányzat által sportcélokra nyújtott 250 ezer forintos támogatás!" - mondták az érdekeltek, ám nem késett a válasz sem. „Előbb produkáljanak a labdarúgók, és csak utána követeljenek." Mások úgy vélekedtek: „Nem a támogatás kevés, a légiósok száma sok a megyei III. osztályban szereplő foci csapatban!" Egy önkormányzati képviselő által elmondott vélemény azonban biztatóan hangzott a jövő szempontjából: „a mozi után, a sport szétzüllesztését már nem szabad engedni."

Nos, az 55-ös út mentén fekvő Tataházán a helyzet az utóbbi vélemény ellenére sem javult. Sőt. A mára egyedül a labdarúgást képviselő egyesület csapata is az említett út mentén található településekről verbuválódik. A labdarúgásról Katus László szakosztályvezetővel, az önkormányzat mellett a sport egyik, sőt egyetlen támogatójával beszélgettünk, aki a helyzetre jellemző módon, mélykúti lakos, ám ott, elmondása szerint, a nagy halak mellett „nem rúghat labdába".

- A csapat célja a megyei harmadik osztályban, az első hat helyezés egyike volt. Ezzel szemben a nyolcadik helyen végeztünk az ősszel. Azonban a Nagy Tamás által irányított csapatot - Rozsnyik S, Sere, Facskó, Németh, Pető Zs., Kalmár J., Kránicz, Török, Bakos, Bűnös, Pető Ferenc, Doszpod, Molnár, Szabó, Fülöp, Harmath, Juhász, Rozsnyik L. - képesnek tartom arra, hogy célunkat elérjük a tavasszal. Az önkormányzat által nyújtott támogatásból csak a nevezési és bírói díjra futja. Az általános iskolában ma is csak kézilabdázókat képeznek, bár a szakosztály már megszűnt a községben. Nincs megfelelő utánpótlás, így nem csoda, hogy a csapat játékos-állománya a helyi fiatalok mellett, további négy településről (Mélykút, Jánoshalma, Mátételke, Bácsalmás) áll össze.

Ha összeáll. Például a Bácsalmás ellen vívott mérkőzésen, ahol kilencszer landolt a kapujukban a labda, nem a legjobb összeállításban léptek pályára. Tataházán a gondok ellenére arra készülnek, hogy a bajnokság tavaszi fordulóiban borsot törjenek az ellenfelek orra alá, azaz minél többször tataházi siker szülessen a mérkőzéseken.

A fenti írást annak a tükrében kell olvasni, hogy Tataházán, ahol egykor a légiósok számát sokallották a szurkolók, ma már szinte alig van helyi labdarúgó, ám a helyi labdarúgás sorsa is csak egy „légiósnak" fontos, aki bár a realitások talaján áll mégis merész, de nem teljesíthetetlen álmokat szövöget. Most nézzük, mire készülnek az 1999-2000-es bajnoki évben?

Emelték a mércét

II. rész 1999. augusztus Tataháza megyei III. osztályban szereplő labdarúgói az elmúlt évben a kitűzött hatodikkal szemben, az ötödik helyen végeztek. Amint Katus László szakosztályvezető elmondta, az új bajnokságban a csapattal szembeni elvárás már az első három helyezés egyike.

- A csapat anyagi helyzete rendeződött, így akár a megyei második osztályt is vállalni tudnánk, ha a bajnokság végén, az élen végeznénk. Ennek elérésében legnagyobb ellenfeleink lehetnek a Bajaszentistván és Érsekcsanád gárdái, de nem lennénk elégedetlenek egy dobogós helyezéssel sem. Erre, a játékosállományt nézve mindenképpen reálisan pályázik Tataháza. A tavalyi csapatból nem távozott senki, sőt tovább erősödött. A szakmai munkát Narancsik Máté irányítja. Visszakerült hozzánk Futó Sándor Bácsalmásról, Rendek László Kozármislényről, továbbá átigazoltuk Vojnics Antalt Mélykútról.

A felkészülés úgy érzem jól sikerült, Kunbaján 5-4-re, Felsőszentivánon 5-0-ra győztünk. A Kunbaja ellen Tataházán 3-3 volt az eredmény. Utolsó mérkőzésünkön, pedig Csávolyon 3-3-as döntetlent értünk el. Az edzőmérkőzéseken elért eredmények és a mutatott forma alapján abban reménykedünk, hogy céljaink valóra válnak.

Bács-Kun SpJrt -1

Jánoshalma - Bácsalmás 3-4 (2-2)

A könnyű lovasság diadalmaskodott a nehéz tüzérség felett

Megyei első osztály, 1999/2000-es bajnoki év, első forduló. 1999. Augusztus 8. Jánoshalma, 300 néző. Vezette: Farkas, Berger, Apró.

JSE: Huczek - Ádám, Mizser (Ságodi), Horváth Zs., (Szabó L.), Tóth J., Faddi (Kenner), Szem, Kiss, Fenyvesi, Szabó K., Tóth I. Edző: Szabó Gábor. PVSE: Szőke - Török, Tóth, Száhl (Balla), Gergely (Körmöczi), Barna, Mándity (Kiss B. Cs), Páhor, Kővári P., Kővári Á. Edző: Kiss Baranyi Sándor. Gólszerző: Szabó K. 2, Tóth J. illetve Kővári P., Kővári Á, Szőcs, Balla. Kitűnt: Szabó K., Tóth J., Kiss illetve Szőke, Török, Kővári P., Szőcs.

Mérkőzés előtt Szabó Gábor edző (JSE) - A legjobb összeállításban lépünk pályára, ezért győzelmet, a győzelmi sorozatunk folytatását várom. Kiss Baranyi Sándor (PVSE) - Az elvárást nem pontokban számoljuk. A játékban viszont azt várom, hogy az alakuló csapatom méltó partnere legyen a lendületben lévő Jánoshalma csapatának.

Kővári testvérek és Szabó Kornél Az már a mérkőzés elején kiderült, hogy a vendégek nem egy foggal-körömmel kivívott döntetlenre játszanak és fiatalos lendületük védekezésre kényszeríttette a rutinos játékosok alkotta Jánoshalmát. A 2. Percben Szőcs tesztelte Huczek reflexeit. Ekkor még a kapus győzött, de a 10. Percben már ő is tehetetlenné vált. Ekkor Mándity kapott kitűnő indítást a jobb szélen. Remek elfutását követően beadta a labdát, amely Kővári Ákost találta jó helyzetben, ő lekezelte, majd 15 méterről a bal alsó sarokba bombázta: 0-1. A gól után is támadásban maradt a PVSE és újabb gól koronázta a szemet gyönyörködtető támadásvezetéseket. A 17. Percben Mándity ellen elkövetett szabálytalanság miatt kapott szabadrúgást a PVSE a jobb oldalon. Mándity Robi  Kővári Ákos elé gurította a labdát, aki belőtte a kapu rövidsarka elé. A hosszúsarok előtt tömörülő védők és támadók közül Kővári Péter eszmélt elsőnek és 5 méterről, a bal alsó sarokba helyezte a Kővári család és a PVSE második találatát: 0-2!

A 0-2, és félórai játék után a hazai együttes is bekapcsolódott a játékba. A 29. Percben Tóth István kapott lesgyanús helyzetben indítást a jobb szélen. Elfutása után a beadását a PVSE védői elvétették és Szabó Kornélnak nem okozott gondot a szépítő gólt az üres kapuba helyezni: 1-2. A 37. Percben egyenlített a JSE. Szabó Kornél ugrott ki a tétovázó PVSE védőinek gyűrűjéből, majd a kimozduló Szőkén átemelve a labdát egyenlített: 2-2.

Szőcs, Balla és Tóth József Az első félidőben látott játék alapján nem panaszkodhatott a közönség. Fordulatokban, legfőképpen gólokban gazdag mérkőzésnek lehettek tanúi a felső-bácskai rangadón.

A második félidőben ismét a PVSE kezdett jobban, sőt nagyon jól. Már a 46. Percben ismét megszerezte a vezetést. Ezúttal a baloldalon jutott szabadrúgáshoz a PVSE. A legurított labdával Szőcs Gábor csinált egy jó cselt, amivel lerázta őrzőjét, majd 20 méterről a kapu jobb oldalába bombázott: 2-3! Húszpercnyi kiegyenlített játék után szöglethez jutott a JSE. A labdát Tóth István ívelte a kapu elé és a jó ütemben érkező Tóth József a jobb felső sarokba fejelte: 3-3! Csak érdekességként: a gól előtt cserélt a PVSE és Balla lépett ekkor pályára Száhl helyett. Balla Csere pedig meghálálta, hogy pályára kerülhetett, mert mint oly sokszor, most is góllal, sőt győztes góllal hálálta meg a bizalmat. A 85. Percben Kővári Péter játszotta a labdát a jobb oldalon, szabadon álló Ballához, aki kapura húzott, majd 18 méterről a jobb alsó sarokba vágta a PVSE vezető, egyben győzelmét jelentő gólját: 3-4!

A páradús levegő és a mélytalajú pálya alaposan próbára tette a csapatokat. A vendégek könnyű lovassága, amely jobban alkalmazkodott a körülményekhez, megérdemelt győzelmet aratott a hazai nehéz tüzérség felett.

Mérkőzés után Szabó Gábor (JSE) - Olyan gólokat kaptunk, amelyekre edzésen nem lehet felkészülni. A gólokat elemi hibák előzték meg. Csapatomnak első sorban, a védekezésben kell javulnia. Ennek ellenére, a hibák javításával, az 5-10. Hely egyikére várom a csapatot. Remélem ezt a célkitűzést nem kell majd átértékelni. Kiss Baranyi Sándor (PVSE) - A csapatom játékosainak csak gratulálni tudok. Kiválót nyújtottak, az elért eredmény minősíti teljesítményüket.

Ifjúsági eredmény

Jánoshalma - Bácsalmás 1-0 (0-0)

Az első félidőben Berényi Krisztián révén tizenegyest hibázott a PVSE, majd a második félidőben Csernok értékesítette a javukra megítélt büntetőt. A JSE mégsem ennek köszönheti győzelmét, hanem Tornyai kapusnak, aki bravúros védésekkel kergette őrületbe a vendég PVSE játékosait.

Bács-Kun SpJrt -1

A serdülő labdarúgó bajnokság megyei döntője

Ahogy dr. Jaszenovics Lajos látta

A következő heti ballagások miatt egy héttel korábban, június 12-én az előző évhez hasonlóan ismét Kiskunhalason került sor a serdülő labdarúgó bajnokság megyei döntőjére.

Kedvezőtlen előjelek Csapatunk kedvezőtlen előjelekkel indult útnak. Először is kiderült, hogy a középpálya oszlopos tagja, Párczen Zoltán szegedi nyelvvizsgája miatt az elődöntőben nem állhat csapata rendelkezésére. A kezdőcsapat másik két tagja, Farkas Zoltán és Józsa Norbert sem tartott társaival, az ő indokuk nem ismert. Másodszor a csapat utazása került veszélybe azzal, hogy Kővári Péter edző megrendelése ellenére a személyszállító vállalkozó „takarékossága" miatt a várt jármű helyett egy minibusz lett volna hivatva elszállítani a húsz játékost és a két felnőttet. Így négy játékos személygépkocsival érkezett társai után.

Hatalmas felhőszakadás, dörgés, villámlás közepette érkezett meg a bácsalmási serdülőcsapat Kiskunhalasra, ahol teljesen felázott pálya és az a hír fogadta, hogy az elődöntőben ellenfélként kisorsolt Harta az előírt kilenc órára nem érkezett meg. Hosszú, idegölő várakozás után végre megjött az ellenfél, játékosaink csak ekkor öltözhettek be. Közben Ádám István utánpótlás szakágvezető tájékoztatása szerint a rendkívüli időjárás miatt csak kétszer harminc percet játszanak a csapatok. A szervezők is takarékoskodtak, még a pályavonalak kihúzását sem tartották fontosnak, így teljesen a játékvezetői döntésnek voltak kiszolgáltatva a csapatok egy-egy bedobás vagy szöglet, sőt - mint majd látjuk - gól megítélésénél. A pályán mindkét ötösön belül hatalmas víztócsa éktelenkedett, melynek láttán csapatunk több tagja is „aggódva" kérdezte meg a „mélynövésű" csatárt, Cs. Kovács Fecót, hogy tud-e úszni...

A rossz pályánál, már csak a játékvezetés volt rosszabb Az első elődöntő (Lakitelek - Soltvadkert 2-1) befejezése után csapatunk Harta ellen a következő összeállításban lépett pályára: Jaszenovics Zoltán - Varga László, Tóth Zsolt, Juhász Róbert, Turcsányi Csaba - Snyehola Ákos, Berényi Krisztián, Szemán Csaba - Csehó Kovács Ferenc, Rudics János, Erdősi Károly.

Jól kezdődött a mérkőzés, a csapat összeszokottan mozgott, sőt a 3. percben az addig 55 gólt szerző házi gólkirály, Rudics János kb. 18 méterről „hulló falevél" módjára leadott erős lövésével vezetést szereztünk: 1-0. Ezt követően még hosszú percekig rohamozott a Bácsalmás, míg a 14. percben a kapuja elől kiszabaduló ellenfél támadása közben egy hartai lövés nyomán a labda megállt a gólvonalon, védőink felszabadítottak. Játékosaink legnagyobb meglepetésére a hartai csapat örömujjongásától övezve a játékvezető gólt ítélt: 1-1. (Hát, itt lett volna jelentősége a gólvonal kimeszelésének.) Még fel sem ocsúdtak a bácsalmásiak, amikor a 16. percben újabb hartai támadás következett. Védőink bizonytalankodtak, a hosszú sarokra leadott erős lövésre pedig hiába vetődött önfeláldozóan kapusunk: 1-2. Csapatunk nem adta fel, egy percen belül egyenlített: A 17. percben egy szélen vezetett formás támadás után a labda elakadt a hartai kapu előtti tócsában és Rudics közelről a kapuba vágta: 2-2.  Sajnos védőink ezt követően két percen belül kétszer hibáztak, így az ellenfél két góllal elhúzott: 2-4. A 36. percben a hartai gólvonalon állt meg az ellenfél első góljához azonos módon a labda, ám a játékvezető „nagyvonalú" partjelzője tétovázása mellett továbbot intett. Ha a 14. perc szituációja gólt ért, akkor ez is benn volt! Az 54. percben Juhász Robi helyére Barcsák Endrét állította be Kővári Péter. Az 56. percben a védők hibáztak, a lecsorgó labdát Turcsányi elrúghatta volna, de kapusunkkal együtt kivárt és az ellenfél csatára könnyűszerrel szerzett újabb gólt (2-5). A játékvezető hamarosan le is fújta a mérkőzést. Döntőbe jutás helyett tehát a harmadik helyért játszhattak a mieink.

A harmadik helyért A délután kettőkor ugyanazon a pályán a 3. helyért lejátszott mérkőzés kedvezőbb előjelekkel indult. Párczen Zoli megérkezett (neki nem okozott problémát Szegedről a csapat után utazni, míg mások otthonról sem voltak hajlandók a csapattal tartani), így a megszokott középpályás hármas újra együtt játszott. Összeállításunk a következő volt: Jaszenovics Z. - Varga, Tóth Zs., Barcsák, Turcsányi - Párczen, Berényi, Szemán - Snyehola, Rudics, Erdősi.

Párczen megszokott lendületes játéka felgyorsította a csapatot, Szemán Attila egyre-másra futotta le ellenfelét a bal szélen. Egy ilyen akció után a soltvadkertiek csak szögletre tudtak menteni. Berényi ragyogóan beívelt szögletébe az ellenfél beleért, a magasra felperdülő labdát pedig Rudics közelről a kapuba fejelte: 1-0, tehát a 14. percben vezetést szereztünk. Védőink azonban most sem ismertek lehetetlent. A 18. percben egy beívelést Jaszenovics Zoli röviden és középre öklözött ki, hátvédeink pedig megfeledkeztek arról, hogy a kifutó kapus mögött azért illene biztosítani a kaput. Így a kiütött labdát az ellenfél középpályása a tizenhatos (csak sejthető) vonaláról az üres kapuba rúgta: 1-1. A góltól lendületbe jött a Soltvadkert, ám veszélyes támadásai játékosai ügyetlenkedései és időnként kapusunk bravúrjai miatt nem vezettek eredményre. Kővári Péter edző a 37. percben Barcsák helyére Gombor Csabát, az 56. percben Snyehola helyére Urbán Tibit cserélte be. Az eredmény döntetlen maradt.

Tizenegyesek döntöttek Következtek a tizenegyesrúgások, melyet az ellenfél kezdett. A soltvadkerti játékos belőtte a labdát, Berényi Krisztián is a hálóba bombázott: 2-2. Ezt követően Jaszenovics Zoli percei következtek, aki kiütötte a soltvadkerti játékos középre tartó tizenegyesét, sajnos azonban Varga a tizenegyesből a kapu előtti víztócsába gurította a labdát. Maradt a 2-2. Nem sokáig, mert a következő tizenegyest a bácsalmási kapus remek vetődéssel ismét hárította, Párczen Zoli pedig a megbízhatóság mintaképeként a hálóba bombázott: 3-2. Előny a bácsalmási csapatnál, csak be kell lőni a következő két tizenegyest. A soltvadkerti büntető ezt követően bement, a gólvágó Rudics János büntetője viszont csak a pocsolyában landolt: 3-3. A mindent eldöntő utolsó büntetők következtek. A soltvadkerti büntetőrúgás sikerült, Tóth Zsolt viszont a kapusba rúgta a labdát: 3-4. Ezzel a bácsalmási serdülőcsapat csak a negyedik helyezést tudta megszerezni. A bajnokságot a döntőben Lakitelekkel szemben győztes Harta csapata nyerte

Mi okozta a bajnoki cím elvesztését? A gyenge szereplést több együttható ok idézte elő:

1./ Ismét csak nem tudtunk a legjobb csapattal kiállni, mert az elődöntőben Párczen, Józsa és Farkas, a harmadik helyért vívott mérkőzésen az utóbbi két játékos nem állt a csapat rendelkezésére, a 86-os és 87-es születésű kicsik pedig minden lelkesedésük ellenére nem tudtak helytállni a javarészt 83-as ellenfelekkel szemben.

2./ Több játékos, főként a védelemből mélyen tudása alatt játszott, a középpályások nem tudták a megszokott lendülettel mozgatni a csapatot, csatáraink pedig a legnagyobb helyzeteiket is kihagyták.

3./ Irreális időben, irreális pályán indiszponált játékvezetés mellett csak valóban bravúros teljesítménnyel lehetett volna jobb eredményt elérni.

Ezzel a bácsalmási futballkedvelők is elbúcsúzhatnak egy háromszoros körzeti bajnok serdülő labdarúgócsapattól, amely 1997-ben megyei harmadik, 1998-ban megyei első, most pedig negyedik helyezést ért el. 1997. őszétől az 1999. évi megyei döntőig a serdülő csapat veretlen maradt, 43 mérkőzésből 40 győzelem mellett mindössze 3 döntetlennel, 264-19 gólkülönbséggel. Ehhez az idei megyei döntő 2 vereséget „eredményezett", a gólkülönbséget 267-25-re változtatva.

Szerényebb évek jönnek Sajnos úgy néz ki, hogy a szép eredménylista ősztől megszakad. Eddig a serdülőből kiöregedett tehetséges játékosok, 1997-ben Máté Péter, Igás Andor, Stefánovics Zoltán, Gergely Gábor és Bögre Károly, 1998-ban Bodrogi Kornél, Jaszenovics Balázs és Kubina Krisztián helyett folyamatosan épültek be a csapatba közel azonos tudású fiatalabb játékosok (Jaszenovics Zoltán, Józsa Norbert, Tóth Zsolt, Rudics János, Varga László). 1999-ben Farkas Zoltán, Turcsányi Csaba, Párczen Zoltán, Berényi Krisztián, Szemán Attila, Snyehola Ákos és Erdősi Károly válik meg a kora miatt a csapattól, Rudics János máshová (Dunaferr) igazolt, Tubity Predrág, Fehér Krisztián, Pálosi Levente és Bizánc Lajos abbahagyta év közben a játékot. Ősztől a mostani csapatból a tapasztaltabbak közül csak az 1984-es születésű Varga Zoltán és az 1985-ös Jaszenovics Zoltán, Józsa Norbert és Tóth Zsolt marad, nekik kell „szárnyuk alá venni" egy-két évig a tehetséges, ám nagyon fiatal, és gyengébb fizikumú társakat. Bízzunk benne, hogy ha újabb körzeti bajnokságot és megyei döntőt nem is, de szép mérkőzéseket és bátor helytállást mindenképpen várhatunk tőlük. Bács-Kun SpJrt -1

Ne búslakodj doktor úr! Azt a néhány évet, amíg ismét bajnoki érmekben is jelentkezik a bácsalmási utánpótlás-iskola kiváló nevelő munkája, majd átvészeljük valahogy. Például az itt, ebben a csapatban is nevelkedett, de ma már a felnőttek között is egyre nagyobb szerepet kapó játékosokkal tele tűzdelt felnőtt együttes eredményes játékával, úgy közel tizenöt évig. Addigra meg majd csak megnőnek Csehó Kovács Fecóék is.

Bács-Kun SpJrt -1

A sorsolásban a hazai mérkőzések kövéren szedett betűkkel szerepelnek, a felnőttek mérkőzése előtt 2 órával kezdődnek  ifjúsági mérkőzések, a fenti párosításban.

Bács-Kun SpJrt -1

Szilánk A Jánoshalma ellen készülő PVSE augusztus 6-án, pénteken tartotta a felkészülés utolsó pergő ritmusú edzését a stadionban. Feltűnt, hogy az edzés után többen még nem vonultak az öltözőbe. Ó, hogy milyen sikere lett volna ennek, ha Horváth Feri bácsi ezt látta volna. Felállították a palánkot és e fölött, mellett próbálkoztak bevenni a kaput. Az, hogy próbálkoztak talán nem is jó kifejezés, mert aki próbálkozik, az többnyire azt jelenti, hogy nem sikerül a dolog. Ők viszont szinte mindenegyes lövéssel betaláltak a kapuba. Ez persze nem nagydolog, mondhatnánk és nem is ez a poén.

A két túlórázó játékos, mit ad Isten, a vasárnapi derbin már nem csak a mesterséges akadályt legyőzve juttatták a labdát a kapuba, de nem is csak úgy, lőttek két gólt. A lélektanilag nagyon fontos gólokat lőttek, amelyeknek a krónikája az előző oldalakon már olvasható volt, de azért leírom. Sorrendben: Kővári Ákos 1-0, Kővári Péter 2-0, a többi a Szőcs és Balla féle meg már ismert, megjegyezve persze, hogy a győzelem szempontjából a harmadik és a negyedik is rendkívüli találat volt, de lehet, hogy a jövőben ezek már amolyan magától értetődő gólok lesznek.

Szabó Gábor a JSE edzője úgy nyilatkozott a mérkőzés után, hogy olyan gólokat kaptak, amire edzésen nem lehet felkészülni. Bácsalmáson most azt bizonyítják a PVSE játékosai az edzőjük irányításával, hogy azért nagyon sok mindenre jó az edzés, sok mindenre fel lehet ott készülni. Sőt az edzések után sem zárják be a pályát a játékosok előtt.

És, ha már Szabó Gábornál járunk, még azt is mondta, hogy a vereségük ellenére jobb csapatnak tartja az övét. Mi, hagyjuk meg ebben a tudatban és elégedjünk meg annyival, hogy a miénk meg eredményesebb, és ha a vasárnap látott játékot, hasonló küzdőszellem kíséri mi már elégedettek leszünk. Ja, és a pályát továbbra sem zárják le az edzések után...

Bács-Kun Sport 1999. augusztus 10.

Bács-Kun Sp(rt -1

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat