Azt mondják, hogy a mai fiatalok, közelebbről a bácsalmási fiatalok körében a sport már messze nem azt jelenti, mint teszem azt, jelentette a hatvanas-hetvenes években, amikor az általános iskolás labdarúgók országos elsők voltak az Úttörőolimpián, majd a Pajtás Kupa küzdelmeiben ismételtek. Vagy mint amikor a leány kézilabdások negyedik helyet vívtak ki az úttörők országos versenyében. Vagy amikor a Gimnázium női csapata több éven át, a megyei felnőtt bajnokság mezőnyében a bajnoki címért küzdött. És akkor az atléták, a tornászok országra szóló kiváló eredményeit már ne is vegyük számba... De nem kell az időben harminc-negyven évet visszatekinteni: tíz - húsz év is elegendő, hogy belássuk, tényleg sok, a sporttal ellentétben kevésbé fárasztó szórakozás csábítja el a mai fiatalokat a sporttól. Ezek mind igazak lehetnek, ám nem teljesen fedik a valóságot...
Igény napjainkban is van, csak a feltételek hiányoznak
Nos, 2010. február 8-án, hétfőn, annak lehettem tanúja, hogy azért ma is akadnak olyanok, akik szabadidejükben szívesen hódolnak kedvenc sportáguknak, sőt többet is áldoznának erre, ha lenne hol... De nincs! Különösen így télvíz idején. Egy hete tapasztaltam, hogy a női kézilabda csapatnak, a gondok ellenére lesz utánpótlása a jövőben is: Györkiné Agód Anita vezetésével, a Vörösmarty Mihály Általános Iskola felső tagozatosaiból verbuválódott lányok csoportja vidáman, nagy örömmel és még nagyobb lelkesedéssel vetette magát a játékba. Felcsillantva egyelőre még csak a sokra hívatott egyéni képességekből néhányat. Mint csapatnak, még több hibával tarkított a játéka, ám az egyének szándéka, hogy e szép, sok képességet igénylő és fejlesztő sportágnak minden részletét megismerjék, elsajátítsák, megvan. Csak hát a gyakorlás lehetősége, mint olyan - hiányzik...
Sportolni is engedd a gyerekeket
Nos, ma a síszünet első napján ismét arról győztek meg a Vörösmarty Mihály Általános Iskola felső tagozatos leány tanulói, hogy érdemes lenne többet a pálya közelébe engedni a gyerekeket. Egyrészt azért, hogy az egészséges életmód egyik eszközét, a mozgás örömét élvezhessék. Másrészt azért: ha valaki az adott sportág fortélyait szeretné alaposabban elsajátítani, akkor azt is megtehesse. Nos, az én javaslatom szerint ilyen a kézilabdasport, amely sok-sok képességet igényel, ám sokat is fejleszt és akkor a sportról, esetünkben ráadásul csapatsportról, mint a közösségi életre nevelés egyik igen fontos eszközéről, még nem is beszéltünk.
Csoportból csapat - egy közösség...
Visszatérve, a sí szünetre: a két nap során, lévén, hogy a bácskai régióban a síeléshez szükséges feltételek közül csak a bőséges hó adatott meg a gyerekeknek, azért a síelés örömei nélkül is feltalálták magukat. Ők kilencen és a második napon talán még többen lesznek: Balogh Szabina, Hankószki Fanni, Horváth Szonja, Panyik Dóra, Panyik Renáta, Sebők Enikő, Szaplonczai Rebeka, Tóth Bettina, Witzl Laura. Remélhetőleg mire kitavaszodik, lelkes, tettre kész csoportjuk létszáma minimum megduplázódik! Bizonyítva és példát mutatva arra, hogy a sport és a tanulás nem zárják ki egymást, sőt az okos művelt fők kineveléséhez elengedhetetlen a testi nevelés magasabb szintre emelése. Mondjuk legalább olyan szintre, mint a labdarúgásban és a tornasportban tapasztalhatjuk, de e két sportág hódolóin túl, még mindig maradt több száz gyerek, akit be lehetne vonni a sportéletbe. A sok-sok sportág közül, hogy most önző módon, éppen a már említett sok-sok képességet igénylő, ugyanakkor sokat is fejlesztő szép sportjátékot javasoljam, mint a kézilabdázást. Amely játéknak, a rendszeres edzéseknek köszönhetően, a csoportból hamarosan egy csapat körvonalazódhat és a játékosok kellő kitartással, szorgalommal a nagy elődök nyomdokaiba léphetnek. Viszont, ha ez utóbbi nem is válik valóra mindenki esetében, csak a rendszeres mozgásra lesz igénye általa felnőttként is, az már egy főnyeremény...
Összegzés: a fent említett kézilabdás palántákat látva, és elképzelve a hozzájuk csatlakozókat, hiszem, hogy hamarosan újabb Engi Erzsébetek, Giszinger Andreák, Marián Katák bontogatják a szárnyaikat, és olyan családi tradiciók alapjait rakják le, mint a Tóth testvérek, Zsuzsa és Szilvi, vagy mint a Patocskai testvérek Ibolya, Ilona és Zsuzsa, vagy legfrissebbként említve a Prókai-ikreket, Anettet és Annát. És akkor a PVSE jelenlegi csapatának egyik Ász játékosáról, Orosvári Terusról, aki maga is tinédzser korú még, nem is beszéltünk...
TKT 2010.