Ez az utolsó fejezet a Kunbaja labdarúgásának történetében nem nagy időt, mindössze 50-60 napot jelent, ám történéseivel, mozgalmasságával „kenterbe" veri az ezt megelőző, megközelítőleg 30 ezer nap eseményeit. Bár, ezek már az egyesület történetének nyolcvanegyedik évének nyitó eseményei közé tartoznak, ám nem érdektelen ezek rövid felidézése zárszóként, a „történet" lezárásaként is.
Amint az előző fejezetben tárgyalt NB III-as bajnokság utolsó mérkőzésénél már említésre került, a Kunbaja együttese nem tudott győzni a bácskai rangadón a Csont FC ellen és kiesett. Bár ez így nem igaz, hiszen Halász István szerint csak a nemzeti bajnokság harmadik vonalától vettek búcsút, ám a következő 1996-97. évi bajnokságban már az NB II-ben szerepel majd a Kunbaja megújuló együttese.
Nos, az ide vezető út a KSC-RSC-vel történő egyesülés lett volna. Azzal az együttessel, amely az előző bajnoki év előtt a Bajától vette át a második vonalbeli tagságot. Végül ez a Kunbaja-KSC fúzió nem jött létre. Az „eladóval" nem sikerült a „házasságot" tető alá hozni.
Volt aztán másik variáció is. Ennek az volt a lényege, hogy a két bácskai csapat a Kunbaja és a Csont FC fogjon össze, és együtt csináljanak NB II-es csapatot - Bácsalmáson. Kunbajáról jött volna az anyagi fedezet, Kisszállásról a tavaszi bajnok együttes, míg Bácsalmás adta volna a pályát és a meg növekedett számú utánpótlás csapatot.
Az NB II-es tagsághoz pedig igen könnyen hozzá lehetett volna jutni, hiszen ebben az osztályban is sok csapat nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudta előteremteni az ebben az osztályban már komoly anyagi hátteret kívánó feltételeket. Persze ebből a variációból sem lett semmi.
A megyei első osztályban az utolsó előtti, kieső helyen végző Bácsalmás együttese mégis megmenekült a megyei második osztálytól, bár a Kunbaja együttese nem az álmaik ne netovábbjaként dédelgetett NB II-ben rajtolt az új idényben. Igaz nem is a megyei bajnokságban. Az NB III-ban maradtak, bár mint az közismert, a csapat az elért teljesítménye alapján kiesett onnan. A további harmadik vonalbeli szereplésre pedig az adott lehetőséget, hogy a Csongrád megyei bajnoktól át(meg)vették az indulási jogot.
Mondhatnánk a huszonnegyedik órában, hiszen az MLSZ-ben is léptek a hasonló esetek elkerülése érdekében. Olyan szabályt alkottak, amelynek szellemében, többé már nem (vagy nehezebben) tudják a különböző bajnoki osztályokba „bevásárolni" magukat azok a csapatok, amelyek a rendes feljutási rendszerben azt nem tudják elérni. Talán már elunták, hogy a nemzeti bajnokságok különböző osztályaiban a bajnoki címet kiérdemlő csapatok mellett (helyett) olyan együttesek nevezhettek sorozatban, amelyek nem az eredményeikkel vívták ki ezt a jogot.
Így nem lett NB II. Kunbaján a harmadik variáció szerint sem, amikor az MLSZ által hozott határozat után jelentkezett Sényő is, egy kicsit későn, hogy ők bizony szívesen megszabadulnának a második osztálytól, mert nem tudják az anyagi feltételeket előteremteni. Ezért van az NB II. Keleti csoportjában a lehetségesnél eggyel kevesebb csapat az 1996-97. évi bajnokságban.
Tehát az 1996-97 évi bajnoki küzdelmek során ismét a nemzeti bajnokság harmadik vonalában szerepel Kunbaja labdarúgó csapata. Azt, hogy milyen csapattal azt már tudjuk: egy alaposan megfiatalított, küzdeni is tudó játékosok alkotta gárdával. Legalább is ez volt a terv.
Az első hazai mérkőzésen - Bácsalmáson - aztán, akik nem követték napara készen a Kunbaja körüli történéseket meglepődve tették fel a kérdést: mit keres itt a Csont FC? A kérdés jogos, hiszen a Tóth István, Szalai Tibor, Wettstein Róbert, Tomik Róbert, alkotta kvartettel megerősített tavaszi sikercsapatot láthatták a Kunbajára kíváncsi nézők. Hogy még nagyobb legyen a meglepetés, a csapatot Szabó Gábor a tavaszi sikeredző dirigálja. A kisszállásiak „szőröstől, bőröstől" Kunbajára igazoltak. (E miatt Kisszállás csapat nélkül maradt és a bajnoki nyitányon a Csont FC némi haladékot kért a rendező szövetségtől, hogy össze tudjanak toborozni egy csapatot.)
* Az 1995-96 évi NB III-as bajnokságban még Kunbaja és Kisszállás színeiben vívtak (egymással is) ádáz csatákat, majd az új idényben már Kunbaja sikeréért küzdöttek a két csapat játékosai. Teljes nyolc forduló erejéig.
A néhány kunbajai játékossal megerősített „kisszállási" csapat Szabó Gábor irányításával napi két edzéssel készült az 1996. augusztus 11-i rajtra. Volt olyan, hogy nyolc nap alatt a délelőtti edzések mellett, négy mérkőzést is lejátszottak.
Például a Tompa - Kunbaja 4-4-et hozó mérkőzés után, Bácsalmáson: Váczi 2, Szénási és Szalai 1-1 góljával Kunbaja - Kecel 4-0.
Ugyancsak Bácsalmáson került lejátszásra a Tompa elleni visszavágó. Az izgalmas, gólokban gazdag mérkőzésen a 20. percig nagy meglepetésre, a vendég tompaiak vezettek Tímár két góljával (egyet büntetőből lőtt). A hazai csapat az új igazolásként szóba jöhető szegedi Takács Zoltán két góljával egyenlített, ám a 40. percben ismét a Tompa vezetett Tímár harmadik találatával.
A szünet után két perccel, előbb Takács Zoltán egyenlített, majd a csereként beállt Schindler szép szóló után a Kunbaját juttatta vezetéshez. (4-3). A 60. percben a Kunbaja jutott büntetőhöz, Tóth azonban a felső lécre vágta a labdát. A 75. percben egyenlíteni tudott a Tompa. Ekkor Novák adott „kitűnő" labdát Rácznak aki a kimozduló Urlauber felett a kapuba emelte. (4-4). Ezen a mérkőzésen is a támadójáték dominált, ami a csapatok védekezésbeli hiányosságait is felszínre hozta.
A mérkőzésen üde színfolt volt a magát eladni akaró Takács és a tompai Tímár gólerős játéka, már az, hogy nem csak a posztjuk neve, a csapaton belül elfoglalt helye, a kilences számú mez szerint mondhatók csatárnak. Később azonban kiderült, hogy Takácsot „gólérzékenysége" ellenére sem igazolták Kunbajára.
No, de nem is hiányzott. Legalább is az első néhány fordulóban, hiszen ebben az időszakban ötösével rúgták Szénásiék a gólokat és csak a Baja tudott velük döntetlent játszani, Baján. Ekkor úgy tűnt, hogy a Kunbaja meg sem áll az NB II-t biztosító bajnoki címig, ám ekkor történt valami a csapattal.
Zsinórban négy vereséget szenvedtek, aminek következtében, már senki nem beszélt a bajnoki címről, sőt a negyedik vereség után mód sem kínálkozott a Kunbaja presztízsén esett csorba kiköszörülésére. A csapat mecénása, a befektetett anyagi áldozatot fordított arányban látta az eredményekkel, ezért a csapatot visszaléptette az NB III. Alföld-csoportjából.Oly annyira vissza, hogy Kunbaja labdarúgó csapata a legalsó szinten, a megyei harmadik osztályban találta magát.
Ami természetesen így nem fedi teljesen a valóságot, hiszen a zömében kunbajai játékosok alkotta csapat, már az 1995-96. évi bajnokságban is ott szerepelt, csak akkor még Kunbaja II. néven. Azonban így, „kivívták" maguknak, hogy nevük mellől töröljék a „II." megkülönböztetést.
Végül ismét megállapíthatjuk, hogy a másodszor is felszántott, majd ismét füvesített kunbajai pálya gyepszőnyege, megint dúsabb és zöldebb, mint a település együttesének teljesítménye. A pálya gyepszőnyegéről pedig most ellehet mondani, hogy azon akár első osztályú mérkőzéseket is lehet majd játszani, az viszont biztos, hogy a megyei háromban nem akad párja.
A történet végén a játékosok szétszéledtek a szélrózsa minden irányába. Snyehola Balázs és Kovács Attila visszatért Bácsalmásra. Velük tartott Szalai Tibor is. Így, Bácsalmáson megtörtént a csoda. Elszállt az átok a PVSE csapatáról, hiszen a kilencedik fordulóban, idegenben 3-2-re legyőzték az Izsák együttesét és egyből három pontot szereztek. Ez már csak azért is érdekes, mert az előző nyolc fordulóban egy döntetlent sikerült elérni, a hét vereség mellett. Az addigi hat góljukra az ellenfelek tizennyolcszor válaszoltak.
Hát így nézett ki 1994 augusztusa és 1996 augusztusa között a labdarúgás a határ mentén, Kunbaján. Ennyi volt a huszonnégy hónap története. A nyolcvan év, sikerekben és kudarcokban egyaránt gazdag utolsó két éve. A nyolcvanadik évforduló után pedig abban reménykedhetünk, hogy Kunbaján egykor majd megvalósul az álom. Kunbaja fiataljai valóban az NB II-ben szerepelhetnek majd, de úgy jutnak oda, hogy közben négy bajnoki cím is a birtokukba kerül.
* Zámbó András, tényleg nincs tovább! A könyvnek is, az NB III-nak is vége. A további oldalakon már csak a rideg valóság, az egy-egy bajnoki osztályban elért eredmények, no és néhány további kép található, az utóbbi két év eseményeiről.
Folyt.köv.: Mellékletek