Nem vagyok a bácsalmási közélet tótumfaktuma, még csak közíró sem, ám a helyi sportélettel összefüggő újság-, és könyvírói tevékenységem révén mégis helytörténészként emlegetnek bizonyos körökben, míg az alábbi írás egyik szereplője, a helyi sportélet kutatójaként aposztrofálja személyemet - persze helytelenül. Ugyanis, szerintem, a helytörténész, vagy a régmúltidők kutatója, a múltból fellelhető tárgyi és írásos emlékek között kutakodva, az ott találtakat dolgozza fel, rendszerezi, ha lehetséges, a kortársak emlékei szerint, a jelen, legfőképpen a jövő nemzedékeinek számárára, emlékezésül.
Nos, annak ellenére, hogy közíró sem vagyok, ez utóbbi a cél nálam is, ám nem utólag kerülnek papírra a sorok. Ezeket magam is megélem, azaz hétről-hétre rögzítem a sporteseményeket, zömében a személyes élményeim, a látottak alapján. Tehát a jelen sporteseményeit rögzítem, többnyire a tárgyszerűségre törekedve.
Teszem ezt, kezdetben, mint a Petőfi Népe helyi szerkesztőségének tagja, a megyei napilapban és ezzel párhuzamosan a Felső-Bácska hasábjain, közel másfél évtizedig. Aztán az internet rohamos terjedésének köszönhetően, a 'kilencvenes évek végétől napjainkig, előbb a kecskeméti Hírös.Index és a bajai Bácskai Sport weboldalakon jelenhetett meg bőséges terjedelemben Bácsalmás sportja. Majd az útjára indított Bácsalmás város honlapjára kerültek ezek a sporttárgyú írások pontosan 2005 májusáig. Ettől kezdve Bács-Kun Sport - 2011 márciusától Pro-Sport - néven önálló sportmagazint működtetek kisebb-nagyobb szünetekkel, napjainkig, amelyre remélhetőleg lehetőségem lesz a jövőben is...
Az önálló, Bácsalmás és környékének sportjáról szóló honlap, a statisztikákat nézve olvasott oldal volt, és valamit nagyon jól csinálhattam. Ezt abból gondolom, hogy a Bács-Kun Sport néven megjelenő oldalt háromszor nullázták le „török" hekkerek: legutóbb 2011. év elején, amelynek köszönhetően és ez a legfájóbb ebben, hogy rengeteg írás és fényképes anyag is elveszett...
Ami viszont megmaradt, az a weboldalnak is köszönhetően kialakult sok-sok baráti kapcsolat és ez minden ármánykodás ellenére, az idén is szaporodott: erről a régi baráti szálak révén idén kialakult újabb barátságról szólnak az alábbi sorok. Amely sorok egyik legfőbb tanulsága lehet - hisz sportoldalon vagyunk - hogy a sport abszolút nem zárja ki annak lehetőségét, hogy valaki nagy ívű pályafutást futhasson be, a komolyan vett aktívsport mellett.
Az alábbi levélváltások szereplői: Wolf Gyula egyetemi tanár - Kaposvár, Szénásiné Harton Edit helytörténész - Bácsalmás, Mendler Olivér János - USA, Prókai Károly - Bácsalmás.
Dátum: 2011. augusztus 26., péntek, 15:00:40
Kedves Editke! Tegnap óriási meglepetésemre egy Bácsalmásról elszármazott - a családomat is jól ismerő - még nálam is idősebb úr telefonon hívott fel Amerikából. Ha jól értettem Mendler névre hallgat és rokona annak a Mendler Pálnak, akinek a tangóharmonika muzsikájára ifjú koromban sokat forgattam a lányokat. Az apropót az adta számára, hogy rátalált a könyvtár honlapján lévő középiskolás visszaemlékezésünkre. Nagy tisztelettel említette Editkét is, mondván neki is egy írását Editke valahol megjelentette. Ebből gondolom, hogy Editke sokkal többet tud róla.
Sajnos a kapcsolatunk hirtelen megszakadt és mivel vezetékes számon hívott (gondolom ezt tudta kinyomozni) nem tudom újra felvenni vele a kapcsolatot. Ezért arra kérem Drága Editke, ha netalán megvan az úrnak az e-mail címe, ossza azt meg velem. Ez az egyik kérésem.
A másik: hol találom meg az írását az úrnak? Egyáltalán interneten hozzáférhető? Ne haragudjon, hogy ilyen dologgal zavarom, de remélem a sok elfoglaltsága közepette majd egy kis időt tud kérésemnek is szentelni. Előre is megköszönve fáradozását, régi tisztelettel köszönti: W.Gyula
Dátum: 2011. augusztus 26., péntek, 15:04:08
Kedves Gyula! A Bácsalmás almanach 219. oldalán írtam róla. Sajnos nem találom az e-mail címét, véletlenül biztosan kitöröltem. Levelét továbbítom Bácsalmás sporttörténete kutatójának, Prókai Károlynak, akivel évekig leveleztek - ő biztosan tud segíteni.
Baráti üdvözlettel: Edit
Kedves Karcsi! Ugye tud segíteni?
Szívélyes üdvözlettel: Edit
Dátum: 2011. augusztus 26., péntek, 20:27:44
Tisztelt Wolf Úr! Ön engem nem ismerhet, de én nagyon jól tudom, hogy Ön kicsoda... Már annyira, amennyire abból egy embert meglehet ismerni, ahogy egy volt tanítványa, ... Önről mesélt. Mit mesélt? Áradozott. Szóval előttem nem ismeretlen Ön, ezért is bátorkodom, a kért email címet megadni "direktben" Editke bevonása nélkül... ojm@earthlink.net
Egyébként az Ön által a Bácsalmási Almanach-ból említett bejegyzése Mendler Olivér János nevével, az a köztem és Mendler úr között lezajlott levelezésből való, amit egykor a Bács-Kun Sport lapjain is közzétettem és mit mondjak a város idősebb lakói között nagy sikere volt...
Sőt a Petőfi Népében is megjelent Mendler úrról és unokatestvéréről Temesy Lászlóról szóló írásom, a levelezésünk alapján, aztán a 2004-ben Bácsalmás sportjáról megjelent könyvemben is helyet kapott a - sporttémájú - levélváltásainkból jó néhány (Az ezredvég sportja). Úgyhogy, ha gondolja a hétvégén, összefésülöm ezeket a leveleket a könyv kéziratából...
Üdvözlettel Prókai Károly, aki Önnel ellentétben nem bácsalmási, de ma már annak vallja magát...
Uí: A fenti címre bár a szokásosnál ritkábban, de magam is írtam jó néhány levelet, de az utóbbi időben, a szokásokkal ellentétben válasz nélkül maradtak, most azonban, hogy telefonon jelentkezett Mendler úr, megnyugodtam, mert akkor ez azt is jelenti él és virul...
Dátum: 2011. augusztus 27., szombat, 13:16:29
Kedves Editke! Ezt a levelet szerettem volna Prókai Úrnak elküldeni, valamiért nem sikerült megtalálnom a jó címét. Elküldené neki? (Örülnék, ha Károly megírná a pontos e-mail címét)
Köszönöm, üdvözlettel: W.Gyula
Dátum: 2011. augusztus 27., szombat, 11:53:18
Kedves Károly! Hálásan köszönöm gyors válaszát. Közben azonban Olivér újra hívott és tisztáztuk a hibákat. Már tudunk levelezni. (ezek szerint a címe megváltozott, mert a legújabb: ojm134@verizon.net vagy: ojm@earthlink.net)
A hazai információk Olivérről természetesen érdekelnek, így jobban megismerhetem, ha ehhez hozzásegít. Előre is köszönöm!
Végül, de nem utolsósorban: Idős korom ellenére elpirultam dicsérő mondata olvasása közben. Ilyen minősítésre bizonyára méltatlan vagyok, még akkor is, ha valóban mindig törekedtem arra, hogy tanítványaim megállják helyüket az életben. Sajnos ... a több ezer tanítvány közül nem ugrik be az emlékezetembe, annak ellenére, hogy a bácsalmási - vagy környéki - gyerekekre mindig jobban odafigyeltem. Ki Ő, és most hol dolgozik?
Azt is megköszönném, ha magáról is írna néhány mondatot, hadd tudjam, hogy ki ez a segítőkész, rendes BÁCSALMÁSI ember.
Még egyszer hálásan köszönöm segítségét. Üdvözli: W.Gyula
Dátum: 2011. augusztus 27., szombat, 22:12:48
Tisztelt Wolf Úr! Mielőtt levelére válaszolok, megkérem, írja meg címét és küldök egy példányt "Az ezredvég sportja" címmel Bácsalmás sportjáról általam alkotott könyvből... Ebben Mendler Olivér János és Temesy László is szóba kerül, nem kevésbé jó magam is terítékre kerülök, mint a könyv szerzője, na meg mint a sportélet egyik nagy sztahanovistája... Egyébként... az egykor volt Bácsalmási Állami Gazdaságban volt munkatársam, aki Kaposváron végezte közép és főiskolai tanulmányait. Munkatársam volt, mondom én, hisz nekem 2009 ősze óta, 28 év után, ott megszűnt a munkahelyem ..., ... Ennyit röviden...
Várom a válaszát a címmel, ha gondolja és hétfőn postázom a könyvet... Most nincs sok időm bővebben írni, mert a bácsalmási kézis lányokkal viszonylag nem rég érkeztünk meg Jánoshalmáról, egy kézilabdatornáról, meg holnap, azaz vasárnap reggel is megyünk és még a sporteseményekről a beszámoló még várat magára... A helyi és bácskai sportéletről itt olvashat: PRO-SPORT addig is, ha ideje engedi, böngészgesse...
Dátum: 2011. augusztus 28., vasárnap, 10:15:28
Kedves Károly! Köszönöm szépen kedvességét. Azt is írja meg miként tudom a könyv árát elküldeni. Egyébként a címem: 7400 Kaposvár, ..... Milyen munkakörben dolgozott a gazdaságban és miért kellett eljönnie? A volt munkatársa még ott dolgozik? Ha igen mit csinál?
Na, meg aztán hagyjuk ezt a magázást. Bizonyára én vagyok az idősebb, ezért bátorkodom felajánlani a pertut. Szevasz Karcsikám! Majd remélem, egyszer koccinthatunk is egymás egészségére! Várva válaszod, üdvözöl: W.Gyula
Dátum: 2011. augusztus 29., hétfő, 21:34:37
Kedves Gyula! A könyv ára, rendezve. Sőt, ha rajtam múlik, akkor már holnap (kedden) délelőtt meg is érkezik, de mint tudjuk a posta, nem egy futárszolgálat, így előfordulhat, hogy csak szerdán...:
A bővebb levelet egy kicsit később ejtem meg, de most több, "határidős" munka van folyamatban, így a kézilabda csapatok igazolása körüli rengeteg papírmunka, amelyeknek szeptember elsejére kell elkészülni... Na, meg a hétvégi sporteseményekről a beszámolók is késnek ezek miatt...
Végül köszönöm, megtisztelő ajánlatod a tegeződésre és valóban jó lenne egyszer összefutni itt Bácsalmáson... Baráti tisztelettel: Prókai Károly
Dátum: 2010. szeptember 1., szerda, 10:29:47
Kedves Karcsi! Most kaptam meg a könyvet, nagyon szépen köszönöm. Számomra az eleje az érdekesebb. Bővebbet majd később.
Üdvözöl: W.Gyula
Dátum: 2010. szeptember 4., szombat, 09:58:42
Kedves Karcsi! Mint korábban jeleztem, köszönettel megkaptam a könyvedet. Hálásan köszönöm! Sok mindent megtudtam belőle. Jóllehet személyes élményem a szereplőkről alig lehet. 14 éves koráig (az utolsó 4 évben Polgáriskolai tanuló voltam) az emberke alig ismerhet „nagyokat". Csupán a Gazdasági középiskolában eltöltött 4 évem az, amikor érzékelhettem Bácsalmás sportját. Ez után Egyetemre (Bp. Gödöllő) kerültem és csak ritkán látogatóba kerültem haza. Igaz, mindig sportoltam valamit, de ilyen esetben sok más dolga akadt az embernek.
Hogy mit sportoltam? A háború után, mint említettem polgáriba jártam. Ormos Jóska megszakította a Testnevelési Főiskolán a tanulmányit és otthon tanított itt az iskolában. Szervezett egy torna csapatot, amihez csatlakoztam. Talajon, korláton tanított bennünket. A gazdászokat is tanította, ezért az év végén közös torna záróünnepélyt tartott a sportpályán. A csapatban legalacsonyabbként óriási közönségsikerem volt. Szüleim keble dagadt a közönség soraiban. (még érmeket is nyertem). Mire gazdász lettem Ormos is befejezte Főiskolai tanulmányait és a középiskolában újra tanárom lett. Röplabdáztam, kosaraztam és pingpongoztam is az iskola csapatában. Ezek nem bajnokságba játszó csapatok voltak, csak ritkán mérkőztünk meg más iskolák csapataival.
Az iskolánkban, a MOVE székházban és a Földműves Szövetkezet Kossuth utcai székházában volt lehetőségünk esténként pingpongozni. Fleckeinstein Jóska, Szigeti Jakab, Raffai Robi, Zsemberi Miklós és jómagam jártunk együtt játszani. Sokszor éjfélig ütöttük a labdát. Ezek közül én voltam a „pofozógép", ha valaki győzelemre vágyott velem játszott. Történt, hogy egy járási versenyt írtak ki. A versenybe mindannyian beneveztünk A MEDOSZ székházban álltunk asztalhoz nagyon sokan. A korábbi társaim közül kettőt is kiejtettem, én a döntőig jutottam. Itt, ha emlékezetem nem csal Őz Sanyitól kaptam ki. Ezüstérmes lettem. Itt jöttem rá, hogy éles helyzetben mindig jobban tudok teljesíteni. Ez egész életemre úgy tűnik igaz. (ezt sok mindennel tudnám igazolni, igazi versenyző voltam).
Az egyetemen kezdőtagja voltam az egyetem NB-II-es kosárlabda csapatának, majd miután végeztem és az almásfüzitői timföldgyár szomszédságában, egy állami gazdaságban dolgoztam, a gyár ugyancsak ilyen osztályú csapatában (itt is kezdőként) játszottam. Egy alkalommal bajnokságot is nyertünk, de a gyár nem fizette a nagyobb költségeket, így maradtunk NB-II esek. Itt mikor főállattenyésztő lettem, megszakadt a sport pályafutásom.
Na, miután kidicsekedtem magam, térjünk vissza a könyvedre. Tehát, csupán négy év van benne, amelyekkel együtt éltem. Én abból az időkből csak a focira emlékszem. Más versenysportra nem. Az általad idézett nagy nevekre természetesen én is emlékszem, de kapcsolatban nem voltam velük. Kivéve azokat, akik akkor iskolatársaim voltak. (Csőke Antal, Muity, Zsemberi jut hirtelen eszembe) Na, hát látod ezért is érdekes számomra ez a könyv. Nagyon sok mindent megtudhatok belőle, ami érdekel. Ezért is köszönöm.
Írtam már én is jó néhány könyvet, egyetemi jegyzetet. Tudom mit jelent ez a „műfaj". Az biztos, hogy egy ilyenre sohasem vállalkoznék. Iszonyatos munka van benne! Ezért csak gratulálni tudok!
Egyelőre legyen elég ennyi. Ha valamiben segíteni tudok, szívesen állok rendelkezésedre. Remélem azt is megengeded, ha valami problémám akad az olvasás közben, zavarhassalak.? Sok szeretettel köszönt: Wolf Gyula
Dátum: 2011. szeptember 4., vasárnap, 15:35:41
Kedves Gyula! Köszönöm kedves soraid, megtisztelve érzem magam, hogy megismerkedhettem Bácsalmáshoz fűződő fiatalkori életeddel, legfőképpen sportolói múltaddal. Ezt annál is inkább szívesen olvastam, mert az Editke Bácsalmás és környéke Almanach-jából, amelyben magam is megtalálható vagyok - és ... szavaiból a sokrétű munkásságod az említett "fejezet" kivételével, már előttem is ismert...
Nos, én most nem részletezem az enyémet, de egy a középiskolai évkönyvben 2000-ben megjelent sorokat, helyesebben egy hivatkozást küldök itt a levélben, ahol az én életem majd' ötven éve 2000-ig, tömören olvasható, a pro-sport weboldalon. "A munka nem hagy cserben... " 6.
Az alábbi 5. pontban a volt középiskolám 50 éves történetében, a már említett évkönyvben, a 7. pontban a Kanizsán töltött majd' 11 évvel " fűszerezett" kanizsai kézilabdázás történetét feldolgozó kiadványban bukkanok fel olykor.... Ha időd engedi, lapozz bele...
Ígértem, hogy a Mendler úrral kapcsolatos levelezést megosztom Veled, de pillanatnyilag nem találom azt a CD-t, amire kiírtam, de amint meglesz, küldöm azt is.... Baráti üdvözlettel: Prókai Károly
Nos, a fenti néhány bekezdés volt az idei néhány örömteli pillanat egyikének a története: megismerhettem a Bácsalmáson született, ma már Kaposváron élő, nyugalmazott egyetemi tanár Wolf Gyula pályafutását, ezzel együtt példaértékű sportolói pályafutását!
7. Nagykanizsa Kézilabdasportja 1951-1986.
pro-sport