Bács-Kun Sprt 0

„Csak" negyedik a PVSE serdülő együttese

A PVSE serdülő labdarúgói 1998. őszén pontveszteség nélkül zárták az idényt, folytatva elődeik hagyományát. A déli régióban minden ellenfelüket meggyőző fölénnyel győzték le. A Bajaszentistvánt például 20-0-ra. Talán az ilyen nagy különbségű győzelmek okozták a „vesztüket" a megyei döntőben. Azért azt sem szabad elfelejteni, ha a megyei bajnoki címet nem is sikerült megvédeni, ebben az együttesben nevelkedik például Berényi Krisztián, aki már a felnőttek között is bemutatkozott és az ifjúsági együttes egyik meghatározó játékosa. Ide tartozik továbbá Párczen Zoltán, Szemán Attila és Farkas Zoltán. Nagy ígéret Rudics János, Snyehola Ákos, Tóth Zsolt és Erdősi Károly is.

Abban, hogy az idén csak egy aranyat vehettek át a serdülő csapat játékosai, talán annak is szerepe lehetett, hogy túl voltak terhelve. A csapat zömének szombaton a serdülő, majd másnap az ifjúsági együttes mérkőzésén is pályára kellett lépni. A szezon végén, a megyei serdülő bajnokság döntőjében aztán már nem éppen frissen és kellő erőállapotban vették fel a küzdelmet Berényiék.

Most úgy mondják: a jövőben szerényebb eredmények következnek a serdülő korosztályban. Van ilyen. Ám, ha egy-két tehetség kinevelődik ebből a korosztályból, a folyamatos, szakszerű nevelés már bajnoki cím nélkül is eléri célját.

Erre a folyamatos, szakszerű munkára lehet garancia az edző, Kővári Péter személye.

Nincs itt mese! Győz, a PVSE!

Az ezredvég sportja

Avagy, egy korszak lezárult

Ez az idő is eljött. Az ezredvég sportjának utolsó időszaka is lezárult. A második évezred utolsó századának, utolsó évtizede is lassan véget ér. Jön az új évezred, a maga ismeretlen eseményeivel, eredményeivel. Bácsalmás labdarúgásában talán az elmúlt éveknél sikeresebb időszak köszönt ránk, már a felnőttek szintjén is. Ez például az elmúlt évtized utánpótlás-nevelés eredményeiből jól kiszámítható, de az már a jövő zenéje.

Most az ezredvég sportja, annak megörökítése fejeződik be, emléket állítva annak a törekvésnek, amely első sorban Bácsalmás labdarúgásának magasabb szintre emelését célozta meg 1990-ben, szinte az óvodáskortól kezdve, a jövő csapatának képzését. Ez a korosztály, most a felnőtt kor küszöbére érkezett. Elérték azt, ami ebben a korosztályban elérhető, sőt reményt adnak arra, hogy az eljövendő években a felnőtt korosztályban, valóban megtörténik az előrelépés.

A fentiek előrebocsátása után, mint mondottam a XX. század utolsó évtizedében utoljára jelent meg a Bács-Kun Sport helyi kiadványa. A jövő útja, talán már 1999. őszén, de a harmadik évezred elején mindenkép, az Internetes sztrádán folytatódik. Mi több, a heti sportesemények nyomon követése talán hamarosan, de legkésőbb ugyancsak valamikor a harmadik évezred elején, a helyi kábel-TV képernyőjén is elérhetők lesznek. (Már, ha nem lesz állandóan áramszünet, mint napjainkban.) Persze ez nem pótolja az események személyes látogatását, de egy-egy szép győzelem, egy-egy remek megoldás felidézése írásban és képben egyaránt kellemes élményt nyújthat.

Ellenben a Bács-Kun Sport, - kezdetben Leporelló - négy évfolyamában megjelent közel 100 száma hamarosan egy három részes könyv formátumú kiadványban jelenik meg. Már amennyiben lesz rá fedezet.

A „trilógia" első részében volt középiskolám sporttörténetét említeném, ahol nem vártak a sült galambra, és ahogy a diákokkal közösen, megteremtették a sportolás feltételeit...   majd Balogh Antal írása  kerülne bemutatásra, - mert ahogy Nagykanizsán teremtették meg a minőségi kézilabdázás feltételeit, az sem minden napos, pedig az is követendő lenne....  - amelyben a Zalai Hírlap tudósítójaként követte nyomon Nagykanizsa minőségi kézilabdasportjának kialakulását, fejlődését. Aztán, hogy kerül a csizma az asztalra? Úgy, hogy a jelen sorok szerzője, mint játékos, 1971-től, 1981-ig maga is tevékenyen részvett Nagykanizsa minőségi kézilabdasportjának alakításában. Abban a korszakban, amikor az Olajbányász SE illetve a későbbi Tungsram KC NB I-es szereplése megalapozódott Nagykanizsán. Már, hallom az ellenség hangját! Igen, dicsekedni akarok, meg emléket állítani a volt játékostársaimnak és a velük alkotott csapatoknak, az edzőinknek, mert az a játékosállomány, egy kiváló szellemű, igazi CSAPAT volt. Ezt tekinthetjük akár bevezetésnek is. Meg annak is, hogy kiderüljön: kezdetben helyén való volt csak a jó játékosok igazolásával egyre jobb teljesítményre képes csapatot formálni, de ezzel egy időben az utánpótlásnevelésre is nagy gondot fordítottak... Hogy sikerült népszerű sportágat meghonosítani Zala megyében, de legfőképpen Nagykanizsán, az talán abból is kiderül, hogy a válogatottak sorát adta a dél-zalai város, különösen a női szakágban... Ki ne ismerné őket: Mátyás Auguszta, Németh Helga, Siti Bea vagy testvére Siti Eszter...

A kanizsai évek után, a már Bácsalmáson történt sportesemények (első sorban kézilabda és labdarúgás), a Bácsalmási Petőfi VSE alapításának 80. évfordulóján megjelent „80 év fekete-fehérben" címmel, „A Bácsalmási Sport Clubtól, a Petőfi Városi Sportegyesületig" alcímmel megjelent kiadványban az  1993-as év eseményeivel bezárólag már megörökítésre kerültek. Ennek összeállítása, jelentős részének megírása, nagyon prózai módon történt. A patinás évforduló kapcsán egy cikk írásához gyűjtött anyagot e sorok szerzője. Az anyaggyűjtés utóélete: a cikkből nem lett semmi, a jubileumi rendezvény elmaradt, de az összegyűjtött, Bácsalmás sportjával kapcsolatos sok-sok érdekesség, értékes eredmény, kissé hebe-hurgya módon ugyan, de könyv alakban megjelent. Nem sokkal, azt megelőzően, hogy a Bács-Kun Sport utolsó száma (tehát ez a mai) elkészült, a Városi Könyvtárban (ahol néhány példány még található belőle, értsd: meglehet vásárolni) közölték, hogy egy általam nem ismert, de ma már nagyon tisztelt személy, két példányt is vásárolt valakiknek ajándékba. Csak, tessék, tessék!

No, a fenti átmenet után, az Az ezredvég sportja kiadvány második fejezetéről. Ez a rész, a „Labdarúgás a határ mentén" címet viseli ez·  A Labdarúgás a határ mentén már inkább az új idők tendenciájáról -  a most és azonnalról - szól. Az 1916-ban alapított Kunbajai Sportegyesület alapításának 80. évfordulójára készült és főleg a kilencvenes évek elejétől 1996-ig, a Kunbaján történt sporteseményeket (cselgáncs, labdarúgás) követi nyomon, majd legfőképpen a labdarúgásban lezajlott nem mindennapos történéseket. Olykor, párhuzamban Kunbaja sportjával, a Bácsalmáson történtek is fel-felvillannak természetesen. Már a két település közelsége, többször a mindkét egyesület életét érintő történet miatt is. Meg az a hazánkban egyre inkább felfedezhető tendencia is kicseng belőle, hogy az utánpótlásneveléssel senki nem akar foglalkozni... Mindenki, aki anyagi áldozatot hoz például a labdarúgás oltárán, az rögtön az NB I-ben, de minimum az NB II-ben képzeli el a csapatát, mint történt Kunbaján is, mindezt a megyei II. osztályból indulva, lehetőleg egy szezon alatt...Ami persze itt és így nem sikerült, de kettő alatt majdnem...

A harmadik fejezet, a „trilógia" címadó része az Bács-Kun Sport 1996-2013. címmel, főként Bácsalmás és Kunbaja sportjának összefoglalása. Kunbaján a "most és azonnal" korszak utáni idők sportját, míg Bácsalmáson, a bajnoki címekhez vezető utánpótlásnevelés beindulásától kezdve, a bajnoki címekkel bezárólag terjedő időszakot öleli fel. A Bács-Kun Sport (kezdetben Leporelló) címmel megjelent kiadványok négy évfolyamának számaiból áll, amolyan újságszerű kivitelben. Nos, az aktuális sportesemények eredményei és résztvevői mellett, ezekben megtalálhatók, már azok a sportolók is, akik a bácsalmási sportegyesület alapításának 100. évfordulóján is meghatározói lesznek a település sportéletének. Elég csak a hátsó borítóra pillantani! Meg ebből a részből az is kiderül, hogyan lesznek a kezdetben, erős túlzással "kétballábas" gyerekekből korosztályukban sikert, sikerre halmazó, ügyes labdarúgók, akikből, ha nem is Bácsalmáson, de többen akár NB I-es játékosok is lehetnek... De aki itthon marad, azokból is a PVSE felnőtt csapatában meghatározó játékos válhat, olyannyira, hogy akár az elődökhöz méltó NB-s szereplés is elérhetővé válna, már ha ez lenne a cél, na meg legfőképpen a játékosok zöme Bácsalmáson maradna, sőt maradhatna... Mert olykor az egyesületi vezetés gondoskodik arról, hogy az utánpótlás csapatokból kiöregedő játékosok továbbálljanak...

Bácsalmáson az utóbbi években nem véletlen az utánpótlás csapatok kiváló szereplése.

Az egyesületben és a Focisuliban folyó képzés mellett még az általános iskolákban is intenzíven foglalkoznak a gyerekekkel.

Ne feledjék! A jövő útja, az Internetes sztráda (és a kábel-TV)!

Így keressék: www.bacs-kun_sport.hu (Az első oldal elérhetősége volt, ma már ne próbálkozzanak vele, mondhatnám, ezzel sem...)

Bács-Kun Sport 1999. július 27.

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat