A sport olyan,mint a szerelem

A napokban olvastam a sport fogalmának találó leírását: A sport olyan, mint a szerelem, aki nem veszi komolyan, annak nem okoz örömet, aki komolyan veszi, annak beleszakad a szíve. Most azt, nem áll módomban megítélni, hogy ezen a téren mennyi is a „szerelmes" ember száma a városba, ám az utóbbi évek sporteredményéből megítélve, velem együtt sem lehet magas azoknak a száma, akiknek beleszakadt a szíve a sportba... Nem használok jelzőt, de a számuk nem nő az égig, az egészen bizonyos - jutott ez a gondolat eszembe, a PVSE csapatainak idei évben elért eredményeiről, továbbá arról, hogy a PVSE Elnöke 2010. december 30-ra, összehívta az egyesület Közgyűlését.

Azt, hogy 2010-ben, nem sok sportembernek, -vezetőnek szakadt meg a szíve, azt abból gondolom, hogy az idei évben nem sok dicséretes eredményt értek el a PVSE szakosztályai által működtetett csapatok. Persze van ilyen: jobbak voltak az ellenfelek. Meg az is az egyesület sportolóinak a sajátja, a tisztelt kevés kivételtől eltekintve, hogy mindent megtettek, annak érdekében, hogy az ellenfél jobb legyen... Úgy edzésmunkában, hozzáállásban, mint, küzdőszellemben.

E gondolat pedig azért került papírra, így az utolsó szó jogán, mert a már említett PVSE Közgyűlés egyik fajsúlyos napirendjeként az egyesület szakosztályai által bajnokságban szereplő csapatok edzőinek beszámolója is szerepel, az Elnökség és tisztségviselők újraválasztása mellett... A labdarúgókról itt és most nem beszélnék, bár úgy általában a kézilabda csapatok teljesítményéről sem, annál inkább a női csapatnál az elmúlt két és fél bajnoki évben tapasztaltakat nyíltlevélben osztanám meg az Illetékesekkel, az előző, a jelenlegi és a jövőben megválasztásra kerülő Elnökségnek, legfőképpen az egyesület volt, a jelenlegi és jövőbeli Elnökének figyelmébe ajánlva. Meg talán még azt is, hogy a közel százéves múltra visszatekintő, benne a több, mint ötvenéves kispályás kézilabdasporttal, a patinás egyesület alapító tagjai 1913-ban a klubszíneket fekete-fehérként határozták meg, ami a közelmúlt éveiben gyakorta változott, ilyen-olyan árnyalatúvá, az éppen funkcióba került elnökség, legfőképpen elnök személyének megfelelően, miközben a sportügye egyre jobban háttérbe szorul...

Női kézilabda 2010. A Bácsalmási Petőfi VSE női kézilabda csapata a 2007-2008-as bajnoki évben, de mondhatjuk, hogy a lassan mögöttünk maradó évtized egyik legjobb egyesületi eredményeként második helyen végzett a Bács-Kiskun Megyei bajnokságban. Az utóbbi két és fél bajnoki évben elért eredmények viszont ennek a megközelítését sem teszik lehetővé, foglalhatnánk össze a női kézilabda csapat mögöttünk hagyott hónapjait...

1.      A 2008-as ezüstcsapat más ambícióktól vezérelve edzőstől-játékostól távozott az egyesület kötelékéből. Azóta, így sajnos még napjainkban is, első sorban nem az edző távozása okozza a legnagyobb problémát...

2.      Mi előtt a nehézségekre rátérnék, engedtessék meg egy megjegyzés, ami valójában az 1. pontban leírtakhoz szorosan kapcsolódik: Ugyanis, van az egyesületnek vezetősége, de nincs a Kézilabda Szakosztálynak. Így érthető, hogy a kézilabda szakosztály vezetője sem tud beszámolni, a csapat elé kitűzött célok teljesítéséről, gondokról, örömökről az elnökség előtt - mint egy jól felépített egyesületi modellben ez rendszeresen megtörténik. Ebből következőleg nem értem, hogy az edzőnek, ha már kell, miért a közgyűlés előtt kell beszámolni és miért nem a PVSE elnöke teszi ezt, az irányítása alá tartozó sportágak által elért eredményekről, a szakosztályok által az elnökség elé tárt beszámolók és a saját maga végzett munka alapján? Azt meg már végkép tarthatatlannak tartom, hogy a nyáron arra kaptam utasítást, mint a női csapat akkor még edzője, hogy a nevezéshez szükséges anyagi fedezetet teremtsük elő a városi vállalkozók köréből, az elnökséghez hasonlóan, minthogy a labdarúgók esetében ez megtörtént. Szóval ez már mindennek a teje: az én ismeretem szerint egy egyesületnek jelen esetben a PVSE-nek van két szakosztálya: a labdarúgó és kézilabda - utóbbiban női és férfi szakág - és ezeknek van egy vezetősége, amely az említett szakosztályok, fenntartásáról gondoskodik, azaz nemcsak a labdarúgókról. Ezek tükrében úgy érzem, nem nekem, az edzőnek van, vagy volt erre kompetenciája... (Félreértés ne essen, nem a labdarúgók ellen mondom ezt, mert aki ismer, az jól tudja, ha tehetem, minden meccsen kint vagyok, sőt még idegenben is megjelenek olykor, sőt engem érdekel az is, hogy mi történik az utánpótlás csapatokkal a focipályán...)

3.      Még mielőtt nagyon belemélyednék a dolgok taglalásába és mi előtt, megint elfelejtkeznék róla, a beszámolóm elején szeretném leszögezni: a 2010-2011-es bajnoki év tavaszi idényében nem kívánok a felnőtt együttesnél tovább tevékenykedni, mint edző. Ha lehetséges, azért azt tegyék lehetővé, hogy az utánpótlás csapatnál - már, ha a jövő évben is lesz egyáltalán - ebben a korosztályban ellássam az edző feladatokat, azaz próbálkozzam a lehetetlen megvalósításával... Ha nem, akkor megköszönöm az eddigi lehetőséget is, hogy a 2010-es évben üres óráimból jelentős időt szánhattam erre a korosztályra is... De erre még visszatérnék, mert érdekes az, ahogy e korcsoportban alakult a 2010-es év... Most csak azt jegyezném meg, hogy a téli szünet miatt szünetelnek az utánpótláskorúak edzései, de nem azért, mert ez így jó és így szerettük volna, hanem mert a téli szünet alatt, meg egyébként tanítási időben szombaton és vasárnap a sportcsarnok zárva van. Akkor, amikor a vidéken tanulók is itthon vannak és a tanulók is jobban ráérnének... Ezt már lassan évek óta szeretném elérni, de a klasszikus mondással élve, egyedül nem megy, meg talán nem is nekem kellene ez ügyben (sem) eljárni, valamit tenni a cél érdekében... 4. - TKT 2010.

4.      2008. augusztus - 2010. december. A beszámolóm további részében, a női kézilabda csapat őszi bajnoki teljesítményén túl az előző két bajnoki év eseményeiről is képet kaphat az Elnök Úr, már csak azért is, mert ez a két és fél év nagyon is összefügg, sőt tanulságos is lehet...

5.      A 2008-2009-es bajnoki év előtt a már említett távozók miatt, játékos hiánnyal küzdött a PVSE csapata és ez napjainkra is jellemző, bár a játékosállomány minden évben 13-15 között alakult, ám ennek ellenére, a játékosok iskolai kötelezettségei, valamint egyéb magvas elfoglaltságuk miatt, nem edzésen, de még mérkőzésen sem sikerült mindig a teljes játékosállománnyal részt venni. Az meg már az álom kategóriába tartozik szinte, hogy mindig a legjobb összeállításban lépjünk pályára... Még olyan mérkőzéseken sem, amikor az ellenfelek játékereje szerint, még a pontokat is megszerezhette volna a PVSE...

6.      A távozások után 2008 nyarán vált nyilvánvalóvá, hogy az utánpótlásképzés, nemhogy nem megfelelő, de nincs, ahonnan a távozók helyére léphetnének játékosok. Ekkor merült fel az utánpótlás korosztályban a képzés létrehozásának gondolata, bár valójában már sokkal régebben, így arra kértem az előző elnökséget is és a mait is, hogy a város iskoláival tárgyaljon erről, de mindhiába. Azért ennek gyakorlati formába öntése, 2010. február hónapban megvalósult, sőt 2010 szeptemberéig úgy tűnt minden rendben van e téren, ám óriásit tévedtem... Pedig az, hogy elindult a képzés ez nem kisdolog, ennek a bőséges irodalommal rendelkező 8-9 hónapos történéseknek a folytatása lehetett volna, az idén a serdülő bajnokság, majd ismét a megyei bajnokság élcsapatai közé tartozó felnőtt együttes. Viszont volt ennek már az idén is érzékelhető pozitív hatása, a sok más mellett, amiből az egyesület is profitált, nem többet, nem kevesebbet, minthogy e nélkül, nem 2010. december 5-én maradt volna el az első bajnoki mérkőzés - mint történt a Baja elleni utolsó mérkőzés esetében...

7.      Kik is alkotják napjainkban a csapatot: első sorban a 2008. tavaszáig a csapatban kevesebbet szereplő, az addigi játékosoknál zömében fiatalabb és hozzájuk képest, nincs ezen mit szépíteni, gyengébb fizikai adottságokkal, jelentősen gyengébb képzetséggel és a már valami okból „visszavonult" néhány rutinosabb játékos, utóbbiak is a maguk 19-20 évével. A csapat átlagéletkora 2008. szeptemberében alig érte el a 18 éves kort. Amíg, 2008. tavaszán veretlen maradt, pontot sem vesztett a PVSE és a megyei bajnokság meghatározó csapatai közé tartozó együttes volt, ez az új összetételű csapat esetében szóba sem jöhetett. Már az is óriási dolog volt, hogy 2008. szeptemberében volt csapat, elkezdhettük a bajnokságot és ennek szellemében a további kettőt...

8.      Pálya - mint alapkövetelmény Problémát jelent már maga a pálya állapota is, ám csak a mérkőzés előtt rázzák az öklüket az ellenfél játékosai, hogy itt életveszélyes játszani. Na meg még a mi játékosaink rázzák, amikor ősszel a lehullott lomb, vagy máskor a pályán megálló esővizet kell rendszeresen lesöpörni, mi előtt elkezdődik az érdemi sporttevékenység. Szerencsére, mindez a vélekedés nem tart hosszú ideig, hiszen amikor bedobják közéjük a labdát és elkezdődik a mérkőzés (vagy csak az edzés), az említettekről mindenki elfeledkezik, így a pálya a kisebbik gond... Bár, az kétségtelen: a város rangjához mérten már évtizedekkel ez előtt meg kellett volna valósulni egy olyan sportcsarnoknak, amelyben sok más mellett, a kézilabdasport is otthonra találhatott volna, akár a nem rég megvalósult, ám napjainkra már inkább csak szép, mint hasznos hiábavalóság(ok) helyett. Persze tudom, a sportcsarnok ügye nem egyesületi probléma. Helyesebben a PVSE problémája, viszont ennek megoldása nem a PVSE dolga...

9.      Az viszont igen, hogy a pálya szoros tartozékaként megépített cserehely acélváza, így befedés nélkül, az ablakon kidobott pénz, bár van ehhez „fólia", amivel be lehetne fedni, csak amikor nem esik felesleges, amikor meg igen, mire felkerülhetne, már ismét szerepét vesztetté válik, na persze nem így egy fixen befedett cserehely megvalósítása...

10.  A fedetlen cserehelyhez hasonló hiábavalóság a pálya mögött található labdafogó háló is, amely a régi, elhasznált drótszövet helyett került a kapu mögé. Kétségtelen, sárga színével, tavasztól őszig jól mutat a zöldövezetben, ám a labda ugyanúgy jár-kel rajta keresztül, mintha ott sem lenne (Az előbb véletlenül sem azt akartam mondani, hogy vágjuk ki a pálya mellől a fákat, sőt ültessünk többet! Viszont a pálya befedését igen, legalább olyan mértékben, hogy az megóvja a pályát, játékosokat az időjárás és évszakok viszontagságaitól)

11.  Bár egy mérkőzés lejátszásához jobbik esetben egy labda is elegendő, ám az edzésekhez szükséges lenne mindenkinek egyre. Erre viszont még akkor sincs esély, ha „jó esetben" „kellően" kevés számú játékos jelenik meg edzésen. Sajnos általában még így sem ideális a helyzet, de legalább már párosával jut egy labda... Igazán meg akkor lennénk meglőve, ha a játékosok nem áldoznának sportágukra, azaz akik megengedhetik maguknak nem vettek volna maguknak labdát, védőfelszerelést, stb...

12.  Nincs megfelelő felszerelés ahhoz, hogy a csapat egységes szerelésben tudjon pályára lépni egy-egy bajnoki mérkőzésen... Mi vagyunk, hogy szépen fejezzem ki azt, ami miatt inkább sírni lenne kedvem, a bácsalmási tarkák! hisz egy mérkőzésen jobb esetben kettő, de inkább három hiányos garnitúrából öltöznek be a lányok, Bácsalmás képviseletében...

13.  Nehezítette a közös munkát, a játékosállomány életkorából eredően az is, hogy mindenki tanul, közép, vagy felsőfokú tanintézményekben - zömében lakóhelytől távol és a játékosok csak hétvégén tartózkodnak Bácsalmáson, de nehezítette a csapatépítést az eredményesebb bajnoki szereplést, hogy a játékosok zöme visszaélt a szűkös játékosállomány adta helyzettel: ugyanis, annak ellenére, hogy nem járt valaki rendszeresen edzésre, akkor is tagja lehetett a csapatnak... Sajnos, Bácsalmás helyzetéből kifolyólag, előfordult ez korábban is, más játékosokkal is, de ők rendelkeztek bizonyos alapképességekkel - tudtak futni, hatvan percen át, tudtak dobni, nem általában, hanem gólveszélyesen, meg tudtak játszani is...

14.  Nos, 2008. nyarán, a játékosállománynak megfelelő taktikával kezdtük a bajnokságot: sajnos, az új idők szavának megfelelő, tempókézilabdának a közelébe sem voltunk... Volt egy jó kapusunk, meg még gyors játékos is akadt, csak az nem volt aki, az ellenfél egy-egy kivédekezett támadását követően, az induló játékosig eldobja a labdát... A támadásban a gyenge lövőerő miatt, a legfőbb vezérlő elvünk, a hosszú lefolyású támadások voltak- amíg nálunk a labda, nem kaphatunk gólt alapvetés szerint. Ebben az évben szerzett a csapat 7, azaz hét pontot és lehetett volna több is, ha a már említett edzés-, illetve mérkőzés látogatottság jobb lett volna a tapasztaltnál.

15.  A 2009-2010-es bajnoki évre kialakult az a mag, amellyel már komolyabb célokat is elérhetünk. A nyári felkészülés alatt, már a kombinatív játékot is sokat gyakoroltuk, az állóképesség fejlesztése mellett, de ennek ellenére még mindig felállt védelem ellen támadtunk, míg az ellenfelek gyakran lerohantak minket. Amit pozitívként említhetek, a baloldali átlövővel ellentétben, aki távozott a csapatból, a balkezes Orosvári Teréz olyan szintre fejlődött, hogy már ő volt az egyik meghatározó játékos. Nos, ebben a bajnoki évben a pontjaink számát megdupláztuk és joggal vártuk az idei továbbfejlődést, de ez sajnos nem valósult meg, pedig...

16.  Amíg 2008 nyarán a felkészülési időszakban edzőmérkőzésekre még csak nem is gondolhattunk, addig 2009-ben a jól sikerült nyári alapozó időszak lezárásaként volt már edzőmérkőzés is, sőt egy felkészülési tornán is részt vettünk Kiskunmajsán. Nos, az előző évek gyakorlatából okulva az idén augusztus elejétől a bajnokság kezdetéig tartó felkészülés alatt, a szinte napi edzések mellett, benne az egyhetes napi két edzéssel zajló edzőtáborral - amely nem jöhetett volna létre a Halász Csárda támogatása nélkül és ezt ezúton is megköszönöm - már rendszeres erőpróbák is színesítették az edzések monotóniáját. A felkészülési időszak nyitásaként, ráhangolásként Dávodon a Bácskai Strandkézilabda Bajnokság, augusztus 20-án, Nemesnádudvaron egy felkészülési torna, majd a bajnokság előtt Kiskunmajsa következhetett volna, ám utóbbin a hiányos létszámra való tekintettel már nem vettünk részt... De nemcsak ezeken az erőpróbákon volt hiányos a játékosállomány: az előző években tapasztalt hozzáállástól messze kerültek a játékosok. Hogy néhány negatív jelenséget említsek: voltak bizony, akik az edzőtáborban is csak napi egy edzést vállaltak... Voltak akik, felfedezték női mivoltukat és a szépségverseny tréningjein, majd a Miss Bácsalmás választáson vettek részt... Vagy a felkészülési mérkőzések helyett, simán nyaralni mentek...

17.   Nos, a fentieknek megfelelően alakult a 2010-2011-es bajnoki év, úgy, ahogy alakult... Sehogy, pedig az idén ősszel megszerzett kettő, jó néhány ponttal lehetne több, már akkor is, ha a nyári felkészülés alatt az előző évekhez hasonlóan alakul az edzéslátogatottság, de még akkor is, ha a legjobbnak vélt összeállításban tudunk pályára lépni, ha olykor nem hiányzik a legjobb kapusunk. Az, hogy ez így alakult, annál fájóbb, mert gyakorta a hajrápercekben vesztettük el a mérkőzést, mert a kulcsjátékosoknak csere nélkül végig a pályán kellett lenni, míg az ellenfelek, nem hét játékossal játszották le a hatvan percet, azaz tudtak cserélni... Ezt ma már mi is megtehettük volna, hisz a néhány perces pihenőt biztosító cserejátékosok, az utánpótlás legjobbjai, az idén ősszel már rendelkezésre álltak... Na, szó se róla ügyesek, sokra hivatottak Ők, sőt Panyik Renáta és Hankószki Fanni már góllal is bemutatkoztak, de többiek is pályára léptek már a felnőttek mezőnyében, de nem nekik kellett volna végig játszani a hatvan percet, mint történt nem egy mérkőzésen, mert az alapemberek közül már mérkőzésen sem vettek részt, olykor többen sem jelentek meg...

18.  Ami az idei bajnokságban eddig történt, az engem is elgondolkodtat, bár az utóbbi két és félévben egyebet sem teszek... Még az újkori edzőségem első évében mondta valaki, hogy nem szeretnek a játékosok... Amit erre akkor válaszoltam, valahogy így hangzott: ha, azért nem szeretnek, mert én az edzések látogatottságát, meg a sportszerű életmódot szorgalmazom, hogy ne a diszkóból, vagy ne a születésnapi bulijáról essen be valaki a mérkőzésre, akkor megértem, hogy nem szeretnek. De én ezt nem is igénylem, hisz nem velem szúr ki, az említettekkel, a Csapattal, amely számít rá... Nos, ez a felvetés „rég" volt... Újabb felvetésként, frissélményként említhetem: „arra nem gondoltam, hogy esetleg miattam áll a női csapat úgy, ahogy" - nos, erre valóban nem gondoltam. Ezt követően viszont most megtettem és belátom: bár nem miattam kellene úgy történnie a dolgoknak, mint egy igazi közösségben... De, tényleg lehet, hogy miattam nem járnak edzésre, de lassan már meccsre sem a játékosok... Miattam nem tudunk bemenni a sportcsarnokba, már évek óta így téli meg tavaszi szünetben, meg szombaton és vasárnap, amikor a zömében vidéken tanuló játékosok is egytől-egyig itthon vannak... Miattam nincs a csapatnak megfelelő felszerelése... és ami a legfájóbb, miattam nem tetszik az illetékeseknek, az ami az utánpótláscsapattal véghez vittünk az idén, aminek sajnos már nincs folytatása... Felismerve hibáimat, ezúton szabaddá teszem az utat a szebb jövő felé, lemondok az edzői posztomról...

Tisztelettel Prókai Károly

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat