Bácsalmási Petőfi SK - MEDOSZ SE - Petőfi Városi Sportegyesület

1959 - 2011.

Az egyesület kézilabdás öt évtizede

Segédanyag az emlékezéshez...

IV/1. rész 1989-1990.

Az egykor bácsalmási színekben kézilabdázó férfi játékosok részvételével, 2011. október 14.-én, este, a Sárga Csikó vendéglőben találkozót rendeztek, amelynek keretében felidézték a régi szép időket, majd abban állapodtak meg, hogy ezt a találkozót, az elmúlt évek gyakorlatával ellentétben, rendszeressé teszik, azaz évente megrendezik.

A találkozót Németh István, Kerényi Béla, Lipták László trió szervezte, hívta életre. Az élet fura fintora, hogy pont a szervezők egyike Kerényi Béla nem lehetett jelen, aki éppen egy franciaországi úton vesz részt Németh Balázs polgármesterrel egyetemben, de sebaj, ez a találkozó lesz jövőre is, sőt jövőre már népesebb lesz, hisz a várostól messze kerültek is ígéretet tettek a megjelenésre.

A találkozón megjelenteket a bácsalmási kézilabda élet nagy öregje, a csapat egykori kiváló kapusa, később az egyesület elnöki tisztét is betöltő korelnök, Németh István nyugalmazott iskolaigazgató köszöntötte. A kötetlen beszélgetés során a '60-as, '70-es évek kézilabdásairól, az általuk elért eredményekről ejtett néhány keresetlen szót, megemlékezve azokról a régi játszótársakról, akik már nem lehetnek köztünk. Mondandójához csatlakozott Prókai Károly a '80-as, '90-es évekről megemlékezve, majd ki-ki, egy-egy kedves emléket, sztorit felidézve tette emlékezetessé a találkozót, na meg a közben felszolgált finom vacsora, amely a Sárga Csikó vendéglő szponzorálásában került a nosztalgiázók asztalára.

A baráti találkozó zárásaként elkészült a közös fotó is, amelyen sajnos a jelen férfi kézilabdásai közül senki sem látható. Mondjuk Német Balázs, igazoltan...

A képen a találkozó résztvevői jobbról balra: Németh Miklós, Kovács István, ..., Németh István, Koch János, ..., Varga György, Szöllősi Sándor, Markó Csaba, Lipták László, Bencsik Gyula, Vida János, Prókai Károly, Arnyász István, Borossy András.

Most pedig rövid áttekintés következik, Az ezredvég sportja segítségével az elmúlt évtizedek férfi kézilabdásairól, az első dokumentált pályára lépéstől kezdve... Itt, az egyesület  kereteiben eltöltött negyedik évtized első évéről (1989 - 1990.) kerülnek bemutatésra szemelvények, a játékosok és az eredmények ismertetése mellett, a kor eseményeinek árnyalására néhány szösszenet...

A segédanyag ehhez a 2004-ben megjelent, a település szervezett sportéletét bemutató kiadvány, Az ezredvég sportja címmel megjelent könyv, elektronikus változata volt...

1989-1990.

1989-1990. II. Nemzetközi ifjúsági fiú kézilabdatorna

ELIT KUPA '89

1989. Július 1-2-án került megrendezésre az ELIT KUPA '89 mérkőzésso­rozat Bácsalmáson, a Petőfi VSE sporttelepén.

A megyei bajnokság első négy helyezett csapata mellett a jugoszláv Stanisic (Őrszállás) csapa­ta is indult és ezzel már nemzetközi rangra emelkedett az ELIT KUPA.

A mérkőzéssorozat széleskörű összefogással jött létre, példát mutatva ar­ra, hogy nemes célokra nagy erőket lehet mozgósítani: a PVSE kézilabda-szakosztály a rendezést az ELIT SPORT BUTIK, a Bá­csalmási ÁG, a Kunbajai ÁG, a Városi Tanács, a Városi KISZ Bizottság, valamint a helyi ÁFÉSZ segítségével tudta megvalósítani, amiért köszönettel tartozunk nekik.

A szombat délutáni ünnepélyes megnyitón Futó Sándor mondott ünnepi beszédet (a kézilabdázók baráti körének vezetője), amelyben a következőket mondta többek között: „... A kupa kiírásával kapcsolatos szándékaink egyértelműek, játék- és versenylehetőséget biztosítani a fiataloknak. Népszerűsíteni a kemény, fér­fias, sokoldalú képességet fejlesztő és kívánó sportágat, minél több hívet szerezni azok közül, akik e pillanatban még csak szemlélői a kézilabda­sportnak, és azoknak a sportszerető emberek köréből, akik egyelőre még csak a labdarúgást ismerik a sportágak közül.

Utoljára, de nem utolsó sorban ismerjék meg városunkat, alakuljanak ki minél mélyebb, őszintébb baráti kapcsolatok a játékosok, sportvezetők kö­zött.

A verseny kezdetén kérem, ne feledjétek el, a pályán nem ellenségek, ha­nem ellenfelek lesztek, a sportszerű magatartás, és a nagyobb tudás győze­delmeskedjen..."

A fenti szavak szellemében az ELIT KUPA 1988. évi védője Kecel, és az 1988-89. évi megyei bajnok Soltvadkert mérkőzésével kezdetét vette az ELIT KUPA '89. Az éppen nem játszó csapatok a magas színvonalú mérkőzések megtekin­tésén kívül a büfében és a szomszédos strand hűs vízében frissíthették fel magukat. A szombati versenynap után a 10. számú presszó (cgt: Bedzsula Miklós és fia) rendezett hangulatos discót a verseny résztvevőinek tiszteletére is, amelyen alkalom nyílt a városi fiatalokkal is megismerkedni.

Meg kell egy nagyon fontos tényezőt is még említeni, az időjárást. Az idő­járás is mintha méltányolta volna a rendezők erőfeszítéseit és az előző zá­por-esős, zivataros napokkal szemben, remek napsütéses időben bonyolód­hatott le az ELIT KUPA '89.

PVSE csapata az ELIT KUPA '89. Nemzetközi Kézilabdatornán. Balról, állnak: Tóth Gábor, Róka János, Szalai Zoltán, Németh Péter, Prókai Károly edző, Verbászi Tamás, Koncsek Zoltán, Prikidánovics Honti Zoltán. Lent balról: Ungvári Ferenc, Katona Tibor, Demeter Róbert, Takács Attila.

Eredmények:

Kecel - Soltvadkert 17-16 (9-7) vezette Petrovácz, Lövész. Legjobb góllövők: Haszilló 10 ill. Font G. 7, Duchai 4. Mihók 4. Az ELIT KUPA '88 győztese, ha minimális különbséggel is, de megérde­melten győzött az idei megyei bajnok Soltvadkert ellen. Sajnálatos, hogy az STE egyik legjobbja Font Gusztáv bokasérülése miatt a to­vábbi játékból már nem vehette ki részét. Eredmény alakulása: 2-2, 5-2, 7-4, 7-7, 12-7, 17-13.

Stanisic - Lajosmizse 13-11 (7-5) vezette Lövész, Hegedűs. Legjobb góllövők: Veselinovic 5, Dragisic 3 ill. Telek 3, Szarvas 3. A kiváló játékerőt képviselő csapatok mérkőzésén a jobb védekezésnek köszönheti győzelmét a jugoszláv csapat. Eredmény alakulása: 1-0, 1-4, 6-4, 7-7, 10-9, 13-9.

PVSE - Kecel 29-21 (14-6) vezette Hegedűs - Petrovácz. Legjobb góllövők: Szalai 14, Róka 5, Németh 4, Prikidánovics 3, illetve Haszilló 10, Németh 5. A PVSE fiataljai látványos támadójátékkal és kiváló védekezéssel diadal­maskodtak a kupa védője ellen. Eredmény alakulása: 0-3, 3-3, 4-5, 8-5, 8-6,16-6, 21-18, 26-21.

Soltvadkert - Stanisic 17-17 (7-10) vezette Petrovácz - Lövész. Legjobb góllövők: Míhók 10, Duchai 4, ill. Veselinovic 6, Ruják 3. Leg­jobb gólszerzőjét nélkülöző STE izgalmas körülmények között szerzett pontot. Eredmény alakulása: 0-2, 2-2, 2-5, 4-7, 8-12, 13-13, 13-14, 15-14, 17-16.

PVSE - Lajosmizse 20-20 (7-8) vezette Lövész - Hegedűs. Legjobb góllövők: Németh 7, Róka 5, Szalai 3, illetve Józsa 6, Telek 5, Vass 4. A szombati nap legszínvonalasabb mérkőzését láthatták a nézők ezen a mérkőzésen, mely látványos megoldásokban és izgalmakban is bővelke­dett, amelynek igazolására elég az eredmény alakulását felidézni. Ered­mény alakulása: 2-1, 4-4, 9-12, 14-12, 16-19, 17-20.

Kecel - Stanisic 19-18 (20-10) vezette Hegedűs - Petrovácz. Legjobb g611övők: Bársics 7, Németh 4, Horváth 3, ill. Veselinovic 5, Chomarkovic 4. Az utolsó 5 percet ember hátrányban játszva diadalmaskodott a Kecel csapata. Eredmény alakulása: 45 perc 17- 17, 49. perc. 19-17.

Lajosmizse - Soltvadkert 19-11 (5-5) vezette: Petrovácz - Lövész. Legjobbgóllövők: Vass 5, Szarvas és Telek 4-4, illetve Mihók 6, Duchai 4. Az első félidőben nyújtott kiváló védekezését nem tudta megismételni az STE, így nagy különbségű győzelmét megérdemelten szerezte meg a Lajos­mizse csapata. Eredmény alakulása: 3-4, 5-4, 11-6, 12-8, 17-8.

PVSE - Stanisic 19-17 (10-9) vezette Lövész - Hegedűs. Legjobb góllövők: Szalai 9, Németh 7, Róka 2, illetve Veselinovic 7, Chomarkovic 3. A vasárnap délelőtt nagyon izgalmas show műsora volt ez a mérkőzés, amelyen a kézilabdajáték minden szépségét felvonultatták a csapatok. Remek átlövéseket, látványos „kínai" dobásokat, beállós és szélső gólokat produkáltak a csapatok. Eredmény alakulása: 3-3, 5-7, 8-9, 13-10, 14-14, 15-16, 16-17.

Kecel - Lajosmizse 22-16 (11-7) vezette: Hegedűs, Petrovácz. Legjobb góllövők: Bársics 9, Horváth 6, Németh 4, ill. Józsa, és Teleki 4­4, Vass 3. A Lajosmizse két „rövidzárlata" elég volt, hogy a Haszillót nélkülöző Ke­cel csapata maga javára, fordítsa a mérkőzés eredményét. Eredmény alaku­lása: 0-2, 6-2!, 9-7, 14-7!, 17-13, 19-13.

ELIT KUPA '89 végeredmény 1. Bácsalmás 4 m, 3 gy - 1 d - 0 v, 88-73 gk, 7 2. Kecel          4 m, 3 gy - 0 d - 1 v, 79-79 gk, 6 3. Stanisic      4 m, 1 gy - 1 d - 2 v, 65-66 gk, 3 4. Lajosmizse   4 m, 1 gy - 1 d - 2 v, 66-66 gk, 3 5. Soltvadkert  4 m, 0 gy - 1 d - 3 v, 59-73 gk, 1  (Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény döntött a helyezés­ben.)

PVSE - Soltvadkert 20-15 (10-6) vezette Petrovácz, Lövész. Legjobb góllövők: Németh 9, Takács 4, Szalai 3 illetve Mihók 5, Barcsik. Az ELIT KUPA '89 évi győzteséhez méltó játékkal, magabiztosan győzött Bácsalmás csapata.

A versenybizottság különdíjait a következő játékosok érdemelték ki: Legjobb kapus: Katona Tibor PVSE. Legtechnikásabb játékos: Mihók Pé­ter STE. Legeredményesebb játékos: Szalai Zoltán PVSE 29 góllal. A legsportszerűbb csapat címet Lajosmizse csapata nyerte el azzal, hogy a különböző okok miatt 6 főre fogyatkozott Kecel ellen ők is 6 fővel folytatták a játékot és vesztettek.

Az első helyezett csapat Bácsalmás, az ELIT KUPÁT az 1988. évi győztes Kecel csapatának kapitányától, Bársics Attilától, vehette át egy évre, nagy taps közepette.

A verseny rendezői és résztvevői a jól sikerült, magas színvonalú torna rendezésének élményével, igazi baráti és sportkapcsolatok kiépítésével, sok-sok szép sportélménnyel gazdagodva, azzal búcsúztak: Viszontlátásra 1990. évben a III. ELIT KUPA versenyen.

A PVSE kupagyőztes gárdája 1989-ben. Álló sor balról: Szalai Zoltán, Koncsek Zoltán, Németh Péter, Prókai Károly edző, Róka János, Prikidánovics Honti Zoltán, Futó Sándor. Alul, balról: Verbászi Tamás, Demeter Róbert, Tóth Gábor, Csákány Jácint főszponzor, Katona Tibor, Ungvári Ferenc, Takács Attila.
ELIT KUPA '89. Második Kecel	ELIT KUPA '89. Harmadik Stanisic
ELIT KUPA '89. Negyedik Lajosmizse	ELI KUPA'89. Ötödik Soltvadkert

Utoljára említem meg azok nevét, akikről még sokat fogunk beszélni, hal­lani kiemelkedő játékukról, a teljesség igénye nélkül: Font, Duchai, Mihók (STE), Józsa, Telek, Vas, Szarvas (Lajosmizse), Ve­selinovic (Stanisic), Bársics, Haszilló, Horváth, Németh (Kecel), Szalai, Németh, Róka, Takács (PVSE). A kapusok közül szintén mindenki magas színvonalon védett, de közü­lük is kiemelkedett Katona (PVSE), Lovasi (Kecel), Hegyi (STE).

Odisszea

Részlet az Odisszeából, a „légi dobásról" „Álcíonus akkor szól a két fiának, Ama Hálisznak és Laodamásznak, Hogy ez a pár külön páros táncra lejtsen: Senki nincs, ki vélük vetekednék ebben. Bíbor piros labdát Ők kezükbe vesznek, Ügyes csinálmányát Polibus mesternek; Egyikük derékból hátra csavarodva. Föl-föl az árnyékló fellegekig dobja: fölszökdös a másik föld sem éri talpát, Ugrás közbe könnyen elkapja a labdát."

Kézilabda paródia A „KINAI" dobást Ázsiában találták ki, vélik a laikusok. A XX. század utolsó negyedében egyre terjedő kapura dobási formáról a „légi dobásról", ha jól gyanítom, nem Ázsiában találták ki. Csupán ismerik az európai kul­túrát és tanultak abból. S miközben Ázsiában hódít már az európai kultúra, nálunk még mindig ázsiai viszonyok uralkodnak, bár ezt már csak szeret­nénk, ha így lenne: inkább a balkáni állapotok jellemzőek!

De miről is van szó?

A testkultúrában is példás görögök már évezredekkel ezelőtt az „Uránia" néven ismert (kézi) labdajátékot kedvelték.

Erről egy Homérosz nevű kiváló „sportújságíró" tudósításából tudha­tunk, amelyet az Odisszea című kiadványban tett közzé, annak is egyik játékelemét, a kínainak mondott légi dobást!

Íme! A légi dobás gondolata, megvalósítása nem Ázsiában született meg. S azt is bizonyítottnak látom, hogy nem az ellen-LÁBAS labdajáték a legősibb sportág, akik arra hivatkoznak, hogy már a „sötét" középkorban, a nagy háborúk győztes seregei az ellenség katonáinak levágott fejével fociztak.

A kézilabdasportot évezredekkel ezelőtt már játszották. Álciónusban felismerem az edzőt, aki taktikai utasítást ad fiainak, persze virágnyelven, a „légi dobás" végrehajtására, akik egy támadó párt alkotnak a csapaton belül. Persze nem azért fogják Ők a légi dobást végrehajtani, mert az edző fiai, hanem mert ahogy a tudósításból kiderül, Ők a legügye­sebbek a csapatban, és ahogy azt végrehajtják, minimum válogatott szint. Álcíonus mester utasításából elképzelem, hogy döntetlen az eredmény, már csak 26 másodperc van vissza a mérkőzésből, ők támadnak! Ekkor adja ki utasítását a mester, a titkos fegyver bevetésére, ami biztos gólszerzési lehe­tőség, azaz a légi dobás végrehajtására. Elképzelem a leírásból, hogy az ak­ció tényleg góllal végződött és győzött egy góllal Álcionus mester csapata. Ezzel megnyerték a bajnokságot is, ha már a kor nagy tudósítója is toll­hegyre vette azt az utolsó 26 másodpercet és jól „fésült" tudósításban örökí­tette meg a kor nagy edzőjét és két nagy játékos egyéniségét.

Felfedezem azt is, hogy abban a korban nem az ADIDAS, de nem is az AR­TEX gyártotta még a legjobb labdákat, hanem Polibus mester. Persze amikor a görögök már végigverték a fél világot festett, piros labdá­jukkal, a nemzetközi szövetség törölte a mérkőzés lejátszására használható labdák közül. Azóta meg lehet nézni a görög kézilabdasportot. A világ harmadik so­rába csúszott vissza.

Felfedezem, hogy már évezredekkel ezelőtt is jó állóképesség, erő, ügyes­ség kellett e sport űzéséhez. Amit már akkor is edzéssel, rendszeres edzéssel lehetett megszerezni. Gondolom ezt abból is, hogy a játé­kosok félszavakból is értették, mit akar az edző és még az utolsó másod­percben is volt erejük ezt az erőt, ügyességet igénylő kapura dobási formát végrehajtani.

Annál is inkább fontos ez, mert a jelenpillanatban nincs szó a kézilabdázás szabályainak változásáról. Így, mert balesetveszé­lyes, továbbra sem lesz engedélyezve a légszomj­jal küzdő játékosok számára a háton hordható oxigénpalack, az ügyetlenebb játékosoknak, a nyeles labda, vagy a pontatlan kapura lövések „befogására" a kapuhúzogató. Így nem marad más a képességek megszerzésére, mint az edzés, edzés, edzés, edzés!

Így tették már a gladiátorok is az Ókorban. Igaz, nekik az életük füg­gött attól. Az is igaz, ez a „mai" sport csak játék, de lehet-e a játékot komoly­talanul venni? Nem! Az egyik nagy bölcselő mondja: játszani is csak „vére­sen" komolyan szabad, vagy sehogy és ez még a „tömegsportra" is igaz.

Az ősi tudósításból megállapítom még, hogy igaz a mondás, meg a gya­korlat: az apa foglalkozása apáról fiúra száll, és azt is, hogy Álcionus mes­ternek legalább két fia van, és bár lehet, hogy lánya is van és szereti őt, vele nem dicsekszik, mert fiaiban látja álmai megvalósulását.

Bácsalmás, 1990. április. 23.

Nem csak Németh hiányzik

Már megint a görögök... Az ókori görögök úgy gondolták, versenyek előtt nem ta­nácsos élénk nemi életet élni. Demokritosz szerint ilyenkor minden elfecsérelt „csöppért" kár.

Ez a nézet nem sokat változott az évszázadok során sem. Friedrich Jahn neves polgári sporttudós egyebek között ugyancsak kitért a szexuális élet és a sportteljesítmény kö­zötti negatív összefüggés boncolgatására.

A XX. század végére azért odáig már sikerült eljutni, hogy esetleg nem minden élsportolónak válik kárára, ha törté­netesen a nagy viadal előtti napon szerelmeskedik. Sőt, újabban egyes kutatók azt próbálják bebizonyítani - a Der Spigel hasábjain keresztül, - hogy kifejezetten üdvös 8-10 órával a verseny előtt a szex.

Egyes bácsalmási „kutatók" pedig azon fáradoznak, hogy bebizonyítsák, - eddig nem sok sikerrel, - hogy a fentebb emlí­tetteken túl, a mérkőzések előtti napon, éjszakába nyúló, jobbik esetben csak hajnali kettőig tartó diszkó, a tánc köz­ben elfogyasztott tucatnyi kólás vörösbor, a már említett szexuálterápiával kiegészítve, kimondottan előnyös lehet a teljesítményre.

Kiskapuk NAGYGÓLOK

Az 1989-1990. évi megyei kézilabda-bajnokság „A" csoportjának eredmé­nyeit, eseményeit nyomon követő heti kiadvány készült Bácsalmáson a fenti címmel, csa­patok jobb tájékoztatása érdekében. A mérkőzésekről és egyéb érdekessé­gekről tudósítók segítő munkája nélkül persze nem jöhetett volna létre, de az alkalmankénti szerkesztői munkában és gépelésben, a sokszorosításban segédkezők nélkül sem.

Hála nekik, az utolsó fordulóról még a következő forduló előtt részletes tudósítást olvashattak azok, akik úgy gondolták, hogy érdekesebb annál a megyei bajnokság, mint amennyit az újságok sportrovatában arról olvasni lehetett, mint az ott leírtakból arról meglehetett tudni.

Kiskapuk Nagygólok Kézilabda. 1989-90. évi Megyei férfi kézilabda-bajnokság. Az osztályozóra készülő majdani bajnokcsapat jobb felkészülése érdekében került kiírásra az alapszakaszt követő úgynevezett rájátszás. Amíg időközben az osztályozót eltörölték - a bajnok közvetlenül jut az NB ­II-be - a rájátszás megpróbáltatásai maradtak.

A bajnokság állása a rájátszás előtt: 1      KAC    14, 12 - 0 - 2, 395-319 gk, 23 pont, 2      TVSE   14, 10 -1 - 3, 345-255 gk,  21 pont, 3      KECEL  14,  9 - 2 - 3, 347-291 gk,  20 pont, 4 PVSE   14,   9 - 1 - 4, 394-353 gk, 19 pont.

A rájátszás mérkőzésein már csak egy pontot szereztünk, pedig a lehető­ségünk meg volt rá, hogy legalább még kilenccel kiegészítsük azt az egyet! A Bácsalmáson összeállított Kiskapuk NAGYGÓLOK című kiadvány se­gítségével jól felidézhetők ezek a mérkőzések. A rájátszáson résztvevő négy csapat otthonában négy hétvégén négyes körmérkőzések - rendes 2*30 perces játékidővel - zajlottak, mindig ugyanabban a sorrendben, így mi: PVSE - KECEL, PVSE - KAC, majd PVSE - TVSE.

Azok a lehetőségek. - hogy csak a KAC elleni mérkőzéseket említsük, amely csapat végül a bajnokságot is megnyerte. Kecelen: PVSE - KAC 28-­30 (19-12). Már 9 góllal is vezettünk! Tiszakécskén: PVSE - KAC 27-33 (16-12) Már 6 góllal is vezettünk... Ezeken a mérkőzéseken, ha a védeke­zésre is olyan nagy akarással koncentrál a csapat, mint amennyire támadni szeretnek a játékosok, akkor könnyen PVSE győzelmek születhettek vol­na. Bácsalmáson: PVSE - KAC 18-18 (9-9). Most a védekezésben nyúj­tott kiválót a csapat, de a jobbnál jobb helyzetek kihasználatlanul maradtak. Kiskunhalason: PVSE - KAC 17-34 (8-11). A bírókon csak KAC-os mez nem volt, így az egyébként is tartalékos csapatból a II. félidőre Prókai kiállt, mielőtt végleg leküldték volna.

A KAC elleni mérkőzéseket mindig a Kecel elleni, előzte meg, amelyek ritkán látható nagy küzdelmekben sajnos, rendre Kecel győzelmeket hoztak, bár olykor nem kis külső segítséggel. Eredmények a fenti helyszínek sor­rendjében Kecelen: 23-28 (12-14), Tiszakécskén: 30-31 (12-16) ezen a mérkőzésen, a 60. percben 27-26 volt a javunk­ra. Bácsalmáson: 25-26 (11-13), míg az utolsó mérkőzésen Kiskunhalason, a KAC körüli történések miatt már csak egy mérkőzés volt a sok közül, persze Keceli győzelemmel. A Tiszakécske elleni mérkőzéseken, amelyek harmadikként kerültek sorra, az egy Bácsalmáson lejátszott PVSE - TVSE mérkőzést leszámítva, már valóban semmi esélyünk nem volt a győzelemre. Olyan két mérkőzés után, amiből egy is elég lenne egy napon. A fent említett okok mellett, azt is elismerve, hogy a PVSE ezekből a jó iramú mérkőzésekből, csak másfélre volt "hitelesítve" nem kettőre, háromra. Bővebbet a Városi Könyvtárban (is) megtalálható „Kiskapuk NAGYGÓLOK" című helyi kiadványban találhatnak az érdeklődők!

Játékos keret, a rájátszáson: Katona Tibor, Szabó Csaba, Osztrogonácz János, Czinege László, Prókai Károly, Szalai Zoltán, Ungvári Ferenc, Prikidánovics János, Bajnok Ferenc, Koncsek Zoltán, Báló József, Lipták László, Földes Róbert.

A 26 bajnoki fordulóban szerzett 674 (100%) gólból, Prókai 256, (38 %), Oszt­rogonácz 134, (19 %), Szalai 128, (19 %) gólt szerzett, a gólok közel 80 %-át! Ezzel együtt a negyedik helyen maradtunk, a női csapat a megyei bajnokság 4. helyén végzett.

BNR Kupa és a Jelkép

Közismert, idén (1990.) május elsején 15. alkalommal került megrende­zésre a nemzetközi férfi kézilabda BNR KUPA.

Mint mindig, most is népes közönség vette körül a kézilabdapályát, s kísérte figyelemmel a PVSE mér­kőzéseit, amelyeken nemegyszer a mi csapatunknál magasabb osztályban játszó együttesek voltak a „szenvedő felek". Hogy mi is a magasabb osztályba szeretnénk jutni, talán mondanom sem kell, de másúton, mint azt 'Vadkerten vagy 'Majsán tették!

Magánügynek tűnhet; mint az elmúlt kilenc évben mindig, a már említett sikerek megünneplésére mindig együtt a csapat. Volt már olyan év is per­sze, amikor örömre nem sok „ürügy" volt, de azért találtunk okot arra, hogy ne csak beszélgessünk.

Így fordulhatott elő az a cseppet sem irigylésre méltó dolog, hogy május elseje után négy-öt nappal még mindig nagyon „kutyául" érzem magam. Nem tagadom, így volt ez idén is, s képzeljék el nekiálltam a vasárnapi ebéd után mosogatni.

Szóval vasárnap, ebéd után mosogatok. S tudják, hogy nem is olyan utá­latos, rossz dolog a mosogatás, ha nemcsak munkának fogja fel az ember (vagy az asszony). Én például játszottam. Olyan formában, hogy a sorra ke­rülő eszközök márkajelét, gyártó cégek nevét stb. próbáltam kisilabizálni, hogy ne legyen olyan egyhangú, unalmas a dolog. Így kerültek sorra a hő­álló cumisüvegek, amelyekről eszembe jutottak az ebéd utáni pihenőjüket töltő ikrek, akikről elmondhatom, hogy nem egy lány két példányban, ha­nem két különböző gyerek, s eszembe jutott a 11 Kanizsán eltöltött év sok-­sok emléke is. Az emlékek felidézése pedig annak köszönhető, hogy az üve­geket is Kanizsán gyártották.

A következő mosogatásra váró darabok poha­rak voltak, de olyanok, amelyeknek az aljára már a pohár készítése alkal­mával számok kerültek (csak a számok) 1-től 16-ig. Ezek valami focicsapat számára készülhettek valamikor, hogy a játékosok ne igyanak egymás po­harából. A következők úgynevezett kettőshasznosítású poharak voltak, amelyekben valamikor mogyoró-krém volt, majd azt elfogyasztva lett a metszett üvegből pohár.

Nem dicsekvésiképpen mondom, de a kávés csészék Hollóháza termékei, s ezekről még régebbi emlékek jutottak eszembe, középiskolai sítábo­rok Sátoraljaújhelyen, a Nagymilic havas lankái, és látogatás a Hollóházi Porcelán Gyárban, de Szász Endre is, aki napjainkban itt tevékenykedik. Az emlékekből visszatérve el kell mondanom, hogy a kávés csészék egy szuper jó étkészletből valók, amelynek többi darabját csak különlegesen nagy alkalmakkor használ­juk, de tudják, ilyenek mifelénk nemigen vannak, ami van, az meg nem májusban.

Így adódott, hogy a lapos és mélytányér nem a készletből va­lók voltak, bár a maga nemében azok sem csúnyák. A szélében nagyon szép minták vannak, s mint ilyen az evést teljesen kizárják, de hogy mi­lyen jót lehet belőle zabálni, fantasztikus. Szóval mosogatom az egyik ilyen tányér belsejét, majd az alját, majd lerakom a szárítóra. Azaz, hogy leteszem, majd újra felemelem, s megnézem, hol is készült ez a remek mintázatú tányér. Szép nagy nyomtatott betűkkel az volt ráírva: ALFÖL­DI PORCELÁN HUNGARY. Az, hogy ez a gyár hol van, az nem volt ráír­va, de miután közelebb emeltem szememhez a tányér alját, rögtön rájöt­tem arra is. Nem fogják kitalálni mit láttam! Képzeljék, szeretett váro­sunk címerét! Nem azt, hogy BÁCSALMÁS, hanem a címerét! Hogy mi­lyen városunk címere, az közismert.

Eddig azt hittem exportra csak a Bácsalmási Állami Gazdaság meg a KTSZ termel, de nem. Itt van a por­celán gyár is. Gondolom ezt abból, hogy Magyarország, így van a tá­nyérra írva: Hungary. Én minden esetre örülök, hogy egy ilyen jól menő cég van (?) a városunkban. Hogy miért? Az egyik nagy-nagy sport­esemény után a porcelángyár jelképét viselő zászlót, miután egy hóna­pig tépte a szél, verte az eső, lehoztam a zászlótartóról, kimostam, majd azon a pályán raktam ki mérkőzésről mérkőzésre, amelyiken soha nem kell füvet nyírni. Megközelítőleg három éve reklámozzuk így a céget. Ha ezt meg tudják, talán a kézilabda-csapatokat azonnal a „nevükre" veszik.

A csapat átvételét azonban nem szabadna húzni-halasztani, ezért na­gyon szívesen felkeresném őket, én magam is, csak tudnám, merre keres­sem azt a céget. A címerről biztosan tudom, hogy Bácsalmáson, de azt a csepp kételyemet, ami van, eloszlatja az ALFÖLDI felirat, hiszen Bácsal­más is az alföldön van, no jó, annak is egy kicsit az alján. Tudom, a Tanácsnál pontos információt kaphatnék a címükről, de hát ilyen piszlicsáré ügyekkel mégsem zaklathatom őket. Persze az is előfordulhat, hogy ez egy hadi­üzem, ahol a porcelán tányérok csak melléktermékek, a tányéraknák alkat­részei, s ezért övezi titok a gyár hollétét.

A felvetésre a Tanács illetékesei a Bácsalmási Hírek útján válaszol­tak: „... sajnos szomorú hírrel szolgálunk: a valóban szép és közkedvelt terméket az Alföldi Porcelángyár nem Bácsalmáson, hanem Hódmezővá­sárhelyen készíti, így a kézilabdacsapat egyelőre nem számíthat „ke­resztszülőre". De nem számíthat a reklámköltség megtérítésére sem, mert nem a gyár, hanem városunk zászlaját volt szíves gondjaiba venni. Az, hogy a két város címere és a gyár jelzése hasonló vonásokat mutat, ta­lán arra adhat alkalmat, hogy jobban megismerjük egymást - ha már a cí­merek révén „rokonságba" keveredtünk".

A mérkőzés krónikája: ME­DOSZ SE - HÓDIKÖT 18-15 (7-8) MEDOSZ: B. Tóth Sándor - Lipták László 1, Soós Tibor 2, Prókai Károly 12, Bajnok Ferenc, Becker Ferenc 1, Prikidánovics János 2. Csere: Vida János, Unyi Márton. Edző: Prókai Károly

Mondanom sem kell, a kapcsolatfelvételből nem lett semmi. Az okok kö­zött talán az is szerepet játszott, hogy a „hírnökök" 1982. május elsején szo­morú tapasztalatokat szereztek.

A HÓDIKÖT NB I/B-s férfi együttese volt az egyik résztvevője a BNR kupának, s a Budai Ferenc sokszoros válogatott, játékos-edző irányította csapat annak rendje és módja szerint vereséget szenvedett, majd ezt követően a 'Vásárhelyre szóló meghívást (átigazolást) Prókai Károly ráadásul még vissza is utasította.

Amint kitűnik, rossz házigazdának bizonyultak a MEDOSZ kézilabdásai. Nem tisztelték a több osztállyal fentebb játszó ellenfelet és jó színvonalú, közönségszórakoztató mérkőzésen megérdemelten győztek. Egy pillanatra sem gondolva arra, hogy majdan ez még egy gyümölcsöző kapcsolatfelvételnek lehet akadálya.

Folyt.Köv IV/2 1990-1998.

Oldal: Bácsalmási kézilabdázás IV/1. évtizede: 1989-1990.
PRO-SPORT - © 2008 - 2024 - pro-sport.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat